Az elmúlt két hétben szerkesztőségünkbe érkezett egy Nokia telefon, még pedig az Asha 311. A telefont azonnal használatba vettük és igyekeztünk kihozni belőle a maximumot. Mit is tud a Nokia Symbian-os telefonja? Van-e egyáltalán létjogosultsága a piacon? A véleményem alant olvashatjátok.

Szóval nézzük elöszőr a külsőt. Szép kerek, letisztult formák, elegáns. Sajnos sok rajta a műanyag, de mivel ez nem egy csúcskategóriás modell, ezért csodákat ne is várjunk. A kijelző 3 inches, a felbontása pedig 240x400 pixel. A hátlapot könnyedén el tudjuk távolítani, hogy megnézhessük az aksit, amely alatt a sim és a micro SD foglalat foglal helyet. Az akkumulátor 1100 mAh-s, amellyel 2 napos készenlét még folyamatos Wifi vagy 3G kapcsolat esetén is elérhető. Viszont kénytelenek vagyunk szétszedni a telefont, ha ki akarjuk szedni belőle a kártyákat.  A külsőt tekintve a telefon abszolút „nokiás”, akinek volt már valaha finn telefonja, az tudja, hogy miről beszélek. Praktikus, jó fogású készülék. Na de lássuk mi is van benne.

A pénzünkért cserébe kapunk egy 1Ghz-s processzort és 128 Mb RAM-ot, amely bőven elég a rendszer futtatásához, sőt, talán kicsit túl is van biztosítva. Olyannyira, hogy számomra eleinte nehéz volt a kezelése, mert olyan gyorsan reagált minden mozdulatomra, hogy öröm volt nézni. Ennek egyetlen hátulütője, hogy a viszonylag kicsi képernyő és a menürendszer sebessége gondot jelenthet egy nagyob ujjal megáldott embernek. Könnyedén mellényomhat, igazándiból ceruzával lehet jól irányítani. Érdemes hozzá egyet beszerezni, de ellentétben a Nokia 5800-assal, a telefon nem tartalmaz ceruzatartót. Ez egy fekete pont.

Vessük bele jobban magunkat. A telefon az S40-es menürendszert alkalmazza, amely már megszámlálhatatlanul sok telefon kezelt. Jómagam egy Nokia 5228-as tulajdonosa (is) vagyok és meg kell hagyni, hogy az Asha szinte minden téren jobban teljesít az 52-es szériánál. A Wifi-t azonnal érzékeli, nem szakadozik, stabil, folyamatosan képes kezelni a különböző fiókjainkat. Működik a facebook chat, gmail chat. Szóval minden, ami manapság alapvetőnek számít. Nem is kell többet tudnia, hiszen, mint azt korábban említettem ez nem egy csúcskategóriás telefon. Ne várjunk tőle többet, mint amennyit nyújtania kell.

Ami számomra érthetetlen és nem is tetszett az a főképernyő elhagyása. A telefon zárolását az oldalán lévő gombbal tudjuk feloldani, majd a képernyőt el kell húzunk oldalra, így rögtön a menübe kerülünk. A jó öreg 5228-asomnál viszont a feloldás után rögtön a főképernyőre kerültem, ahol kedvenc kontaktjaim, 4 parancsikon és az e-mail fiókom várt. Szóval minden, amit sűrűn nyomonkövet az ember. Nem értem, hogy itt miért nem lehetett ezt a megoldást alkalmazni. Ez is egy fekete pont.

A zenelejátszót is ismerheti mindenki, aki Nokiás. Vannak alap beállítások (Rock, Classical, Jazz stb.), melyek sokat dobnak az élményen. Igazándiból a lejátszó az igazán jó, jó a hangzása, tud mindent, amire csak szükségünk van. Egyszerű kezelni. Ez egy piros pont.

A kamera viszont számomra nagy csalódás. A mellékelt képekből is egyértelműen kiderül, hogy inkább lesz egy emlékmegőrző és nem ezzel fogjuk életünk képeit megörökíteni. A 3,2 megapixeles kamera képe gyakran elmosódik, a szűrők sincsenek a helyzet magaslatán, A képek elmosódnak és igazándiból nem is túlzottan jók. Számomra ez is egy fekete pont.

Szoftverfronton viszont igen pozitív a kép, egyfelől a Nokia Market (korábbi Ovi) tele van ingyenes és hasznos programokkal. Érdemes átfutni rajta, mert tényleg sokat ki tudunk hozni ezen a téren a kis Asha-ból. Ez egy hatalmas piros pont.

Természetesen videókat is le tudunk játszani, az .avi fájlokkal könnyedén megbirkózik a telefon. Kezeli a Flash Playert, így a Youtube is nézhető. Szóval az alapfunkciókkal rendelkezik, de a jobb élményért le kell töltenünk egy lejátszót.

GPS az nincs a telefonban, de Google Map az van. Internetes segítséggel a helyzetünk megadása igen pontatlan, 500 méternél kisebb sugarú körnél kisebbet nem tudtam elérni 3G segítségével. Viszont a térkép jól használható és gyors, szóval akár útvonalat is tervezhetünk rajta.

Szóval nézzük is mit lehet leírni az Asha 311-esről. Ami szembetűnő az az, hogy gyors. Nagyon nehéz zavarba hozni a hardvert, látszik, hogy ennél komolyabb rendszert is el tudna futtatni. Folyamatos netkapcsolattal olyan alkalmazásokat is lehet rajta használni, melyek igencsak megkönnyítik az életünket. Gondolok itt a közösségi médiára, a különböző chat programokra, QR kód olvasóra. Szóval csak így lehet igazán kiaknázni a telefonban rejlő képességeket. Ami számomra zavaró az a menürendszer, mely olyannyira gyors, hogy szinte mindig mellényomtam. A képernyője igen érzékeny, elvileg ezen lehet állítani, de én mazochista lévén nem tettem meg. A kamera teljesítménye kritikán aluli, ennél a Nokia többet tud.

Mindezek ellenére mondanám azt, hogy a telefon jó, érdemes megvásárolni, de mégsem teszem. A telefon legnagyobb hibája az ára. Jelenleg olyan 30 ezer forint körül kapható, ami jócskán túl van árazva. Ennyi pénzért már jóval komolyabb androidos telefont vásárolhatunk, amely mellett eltörpülnek az Asha 311 képességei. Amint lemegy a telefon egy 15-20 ezres árra, úgy már különösen tudom ajánlani mindenkinek, aki nem akar csodatelefont, de mégis szeretne ismerkedni a (fél)okostelefonok világával.