Az American Gods, ami egy 2001-ben íródott regény alapján készült, egy rendkívül egyedi sorozat lett. Látványvilágát tekintve párját ritkítja, de a többi erénye mellett sem lehet szó nélkül elmenni.

A történet főszereplője Shadow Moon, aki egy kaszinórablás elhibázása végett 3 évig volt börtönben. Sajnos szabadulása előtt rossz híreket kap: Felesége és legjobb barátja autóbalesetben meghaltak. A dolgokat később csak tetézi, hogy a tragédia közben Laura (Shadow felesége) épp megcsalta a férjét barátjával, Shadow-t tehát a kinti világban egymás után érik a csalódások.

Aztán egyszer csak feltűnik egy titokzatos alak, aki Mr. Wednesdayként mutatkozik be és egy afféle testőri munkát ajánl Shadownak. A sorozat pedig innentől gyorsul be és egy road movie jelleggel bemutatott régi és új istenek közti konfliktus adja majd a történet gerincét.

Annak ellenére, hogy a sorozat összes része hozzáad valamit a fő cselekményszálhoz, mind nagyon különbözik egymástól. Az AG világa roppant gazdag, több istennek megismerjük a háttértörténetét, de nem csak istenek vannak, kapunk még gineket, leprikónokat, többféle Jézust, egyéb misztikus lényeket és természetesen magát a Halált is. Mindannyian köztünk élnek, meg van a maguk egyszerű emberi élete, de közben alaposan mozgatják a szálakat. Sokszor azt fogjuk hinni, hogy egy bizonyos dolog csak véletlen esett meg, de később kiderül, hogy valójában az adott isten játékának része volt. Az AG világában nagyon ritkák a véletlenek.

Mi is a sorozat legerősebb pontja? Szerintem egyértelműen a látvány és az operatőri munka. A készítők nagyon tudatosan mentek rá, hogy moziélménye legyen a filmnek. Elképesztően részletes képek, költségéhez képest lenyűgöző, kreatív CGI, profi beállítások, megfontolt rendezés, ezek jellemzik a sorozatot.

A kép néhol átvált 21:9-es képarányba, hogy még inkább a mozivászon előtt érezzük magunkat. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az American Gods a legigényesebben elkészített sorozatok közé tartozik látványvilág szempontjából.

De nem csak ezen a téren kiemelkedő a sorozat. Ott vannak a színészek is és szerencsére mindannyian profi munkát végeztek. Ian McShane tündököl Wednesday szerepében, de szerencsére nem játszott le mindenkit a színről, mint anno a Deadwoodban. A főszereplő, a Shadow Moont játszó Ricky Whittle vérprofin hozza a szerepét. Shadow egyébként az abszolút szerethető protagonista. Kemény, lojális, nem beszél sokat, de amikor megszólal van jelentősége a szavainak. Nem hősködik, végzi a feladatát és nem kérdez addig, amíg nem muszáj. Próbálja megérteni mi folyik körülötte és próbál mindig higgadt maradni és a helyes döntést meghozni. A néző abszolút együtt tud érezni vele, mert ahogyan sokszor ő se, a néző se tudja, hogy mi a fészkes fene folyik a képernyőn az esetek nagy részében.

A többi mellékszereplő is jól hozza szerepét, bár páran kissé elragadtatták magukat, mint pl. Crispin Glover (Mr. World) vagy Gillian Anderson (Media), de lehet csak nekem tűnt erőltetettnek a játékuk. Aztán még ott volt a sorozat másik két fénypontja, Pablo Schreiber (Mad Sweeney) és Emily Browning (Laura), ketten nagyon jó párost alkottak és az évad talán legszerethetőbb karaktereivé váltak.

A színészek és az általuk játszott karakterek egyaránt jók, bár egyes karakterekre több időt is fordíthattak volna. Pár embernek lehet nem fog tetszeni az istenek ábrázolásai, mert némelyikük komplett idiótaként viselkedik, de számomra például pont ezért volt szórakoztató. Nem egy komoly sorozat az American Gods, senki ne várjon komoly drámát tőle. Ez egy laza, elképesztően groteszk sorozat viszonylag sok brutalitással és Trónok harcát megszégyenítően sok meztelenséggel és ezt mind a két nemre értem.

A meztelenség és a sok (sokszor azonos neműek közt lezajló) szexjelenetek sokakat zavartak, de én úgy vagyok ezekkel, hogy ha nem csak látványelemként vannak jelen, hanem hozzá is adnak a történethez, akkor nincs bajom velük. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy részének volt értelme, egy részéről pedig még nem derült ki, hogy volt-e, de ha engem kérdeztek biztosan lesz, az AG nem tűnik annak a sorozatnak, ami olcsó trükkökkel próbálná szórakoztatni a közönségét.

A cikk elején írtam, hogy a sorozat legjobb pontja a látvány, amiről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de vajon a történet miatt is megéri nézni a sorozatot? Azt kell hogy mondjam, igen, de nem érdemes sokat várni tőle. Nem lesz benne sok epikus csata, nem lesznek benne kolosszális fordulatok. A cselekmény halad egy adott irányba, kitűz maga elé egy célt és végül el is érkezik oda. Nem fogunk útközben unatkozni, mert maga a világ érdekes, érdekesek a karakterek és a dialógusok, a látvány pedig igazi szemrágógumi. Többször volt az, hogy egy jelenet közbe csak figyeltem és gyönyörködtem a képkockákban, annyira jól össze volt rakva az egész.

Az American Gods tehát egy nagyon jó sorozat, technikailag egészen bravúros, történet szempontjából azonban nagyon érződött a bevezető jellege. Hiába ígérte az előzetes, itt háború nem volt, csak a háború kirobbanásának a bemutatása. Ez legalább arra enged következtetni, hogy a következő évad(ok)ban már nem csak a látványon, hanem a cselekményen is nagyokat fogunk nézni.