Sosem rajongtam a képregényhősökért. Hogy miért nem annak nincs különösebb oka, de nyilván ebben az is közrejátszott, hogy gyerekkoromban nem sok helyen találkoztam velük, akkor még a Marvel nem nyomta annyira az ipart filmek terén mint manapság. Az utóbbi években viszont olyan mennyiségű képregényadaptáció került a vászonra, hogy a 2010-es évek elejét, (meg a 2000-es végét is) joggal nevezhetjük a képregényfilmek időszakának. Valószínűleg még pár évig el is fog tartani (ameddig a színészek ki nem öregednek), aztán majd egy évtized múlva megint kezdődhet minden elölről... Az utóbbi évek Marvel filmek nagy részét láttam (asszem az Amerika Kapitány-ok és A csodálatos Pókember 2 maradt ki) és összességében meg voltam elégedve a filmekkel, mert egyszerre voltak szórakoztatóak és drámaiak is. Mára viszont egyre inkább érezhető, hogy kezd kifogyni a dolog, és a filmek is kezdenek egy kaptafára épülni. A Deadpool viszont minden eddigi Marvel film sablon-t igyekszik félredobni, ezzel kicsit felfrissítve a már ismert receptet. Sikerül-e ez a filmnek? De még mennyire.  Deadpool egy igazi antihős. Rendelkezik jó és rossz tulajdonságokkal is, de leginkább agresszív és nemtörődöm jelleme miatt nem nevezhetjük szuperhősnek. Neki nem az emberek megmentése a célja, sokkal inkább személyes bosszúhadjáratának végigvitele. Ő nem olyan aki a gyengén megkegyelmez, a jót megmenti, a rosszat pedig legyőzi. Csakis személyes indítékai vezérlik, ami pont az ellenkezője a többi hősfilmekben megszokottakkal, ahol a főszereplő mindig kénytelen volt a helyes dolgot megtennie, és úgy cselekednie, hogy mindenki a lehető legjobban járjon. Nos, Deadpool megelégszik azzal, ha egyedül ő jár jól. Deadpool karakteréről eddig nem tudtam sokat, de a film után mondhatom, hogy valóban egy vicces figura, és a Marvel univerzum egyik legérdekesebb szereplője. Valószínűleg pont azért, mert ő egy antihős, akinek a lételeme azért fontos, hogy láthassa a néző mennyire különbözik a többi szuperhőstől. Deadpool nem kaphatott egy 12-es besorolású filmet, ezzel minden rajongó instant támadást indított volna a Marvel ellen, így végül megkapta a film a 16-os besorolást, aminek köszönhetően egy vérbeli Deadpool mozit kaptunk. A rajongók valószínűleg imádni fogják ezt a filmet, rengeteg utalás, easter egg van benne, amiket még én, aki képregények terén analfabéta is mosolyogva fogadtam. Lesznek olyan utalások, amiket nem fog mindenki érteni, főleg mi magyarok, amikor olyan poénok hangoznak el, amiket csak az amcsik érthetnek, de ettől függetlenül jókat fogunk nevetni a filmen. De mivel ez a film elsősorban egy vígjáték el is várjuk tőle. Deadpool karaktere olyan amilyennek már korábban megismerhettük. Akinek bejön a morbid, fekete humor, az imádni fogja Deadpool-t, aki mintegy 106 percen keresztül fogja megállás nélkül önteni magából az ízléstelenebbnél ízléstelenebb poénokat. Nem mondom, hogy nem lehetne viccesebb a film, mert bizony voltak olyan részek, amikor se én, se a többi néző nem nevetett bizonyos viccesnek szánt jeleneten. Ezen jelenetek száma viszont szerencsére elenyésző, az esetek többségében mindannyian vagy mosolyogtunk, vagy jóízűen nevettünk a film hülyeségein. Azért azt se felejtsük el, hogy egy Marvel filmről beszélünk, ahonnan a jó akció sem hiányozhat és ezt itt is megkapjuk. Bár viszonylag alacsonynak tűnhet a film 50 milliós költségvetése (az SW VII 200 millióból készült), a film akciójelenetei igen látványosra sikeredtek, és a CGI is meggyőző. Az operatőri munka fergetegesen jó, bár nem voltak annyira nagy volumenűek az akciók, mint mondjuk a Bosszúállókba, én majdnem akkora lelkesedéssel néztem a "kisebb" harcokat a Deadpool-ban, ahol omladozó épületek helyett levágott emberi végtagok voltak az akció középpontjában. Az alacsony költségvetés sokkal inkább a helyszíneken látszódott meg, nem igazán láthattunk semmilyen egzotikus helyszínt a filmben, a film végi nagy leszámolás is pusztán egy roncstelepen játszódik. A színészi alakítást csak dicsérni tudom, Ryan Reynolds mint Deadpool egyszerűen tökéletes, bár nem szükséges ennek a karakternek az eljátszásához hatalmas színészi tehetség, való igaz, hogy végig úgy érződik, mintha Ryan-re írták volna a szerepet. Szerintem kevesen tudták volna jobban eljátszani Wade Wilson-t mint Ő. A többi színésszel sincs probléma, mindannyian remekeltek, legyen szó a bunkó, de vicces haverról T.J. Miller képében, a karizmatikus főgonoszról (ami egyébként nem túl gyakori a Marvel filmekben), Ajaxról (Ed Skrein), vagy minden idők legjobb nevű szuperhőséről, Negasonic Teenage Warhead-ről (Brianna Hildebrand). A történet bár nem nagy szám, sőt mondhatni eléggé középszerű, de ennek ellenére ez mégsem von le sokat a film értékéből. Azért nem, mert végig Deadpool a lényeg, hogy mit csinál, mit mond, mit gondol. A néző nem foglalkozik azzal, hogy mi történik a háttérben, egyedül az foglalkoztatja, hogy mi lesz Deadpool következő lépése. A néző nem a történet fordulatossága miatt fogja szeretni a filmet, hanem Deadpool karaktere miatt. A film legnagyobb baja nem a történettel van, inkább a vágást, vagy a tempót mondanám, ami néhol lassabb a kelleténél. Kicsit sokalltam a flashback-eket, mondhatni több Wade Wilson-t kaptunk, mint Deadpool-t. Ezzel azért nincs nagy baj, mert legalább foglalkoztak a háttértörténettel, és a néző tényleg minden szükséges információt megkap Deadpool múltjáról, hogy mégis milyen módon vált ő egy piros ruhás regeneráló képességekkel rendelkező mutánssá. Igazából így belegondolva szükség is volt a hosszú felvezetésre, de még így is azt érzem hogy el volt nyújtva az a rész. Ettől viszont még nem lesz rossz film a Deadpool. Az elvárásaim lényegében annyiban merültek ki, hogy legyenek jók a poénok, Deadpool legyen Deadpool, ne finomkodjon a film, és a történet ne legyen borzalmas. Örömmel mondhatom, hogy a film ezek közül mindegyiknek megfelelt és bár semmilyen pluszt nem nyújtott ezekhez, így is nagyon jól szórakoztam a 106 perc alatt. Aki kíváncsi egy nem mindennapi szuperhősös filmre, annak nyugodt szívvel ajánlom a Marvel legújabb alkotását.