A cím teljesen helytálló, olyan élmény akár egy film. Több okból is. Itt van végre a Metal Gear Solid V Ground Zeroes.

Sosem voltam nagy rajongója az MSG sorozatnak, de a mezei utánzatot, vagyis a Splinter Cell-t szerettem. Szeretem a lopakodós játékokat és mindig is ki akartam próbálni ezek nagyapját, vagyis a Metal Gear Solid-et. Egyetlen gondom volt ezzel, hogy sajnos PS3-am sosem volt és ebben a konzol generációban úgy tünt nem is lesz több, de az új generáció érkezte újabb MSG-t hozott és a szerencsémre még Xbox 360-ra és PS3-ra is kiadták. Így történhetett az, hogy mikor felajánlották a lehetőséget egy X360-as verzió kipróbálására nem mondtam nemet és szerintem nagyon jól is tettem.

[caption id="attachment_46367" align="aligncenter" width="610"] A Backstory-t is érdemes elolvasni :)[/caption]

Mint említettem nem követtem a sorozatot, de mindig is érdekelt Hideo Kojima munkássága, az amit egy játékkal és a történetével művelni tud. Eszméletlen az öreg minden téren, amit magára vállal a játék készítéséből. Na de erről később.

[caption id="attachment_46371" align="aligncenter" width="610"] a mester munkája[/caption]

A játék valahol a Peace Walker rész után játszódik, de még a Metal Gear előtt, vagyis 1975. környékén, Snake-et vagyis Big Boss-t alakítjuk, akit ugye az első részben még Solid Snake feletteseként ismerünk meg, de itt ő a játszható karakter. A történetbe sajnos egyszerű lenne belebonyolódni, de az alap felállás ebben a részben az, hogy Snake-nek egy kubai támaszpontra kell mennie kiszabadítani két foglyot Chico-t és Paz-t és az itteni események Skull Face látszólagos irányítása alatt áll. Huuuhh. Kemény dolog leírni is, de képzelhetitek maga az éra mekkora és ez mind Kojima mester fejének szüleménye, amit még mindig nem lehet elégszer magasztalni. Szóval ez a küldetésünk. Paz és Chico kiszabadítása. Éééés ennyi. A Ground Zeroes története ennyiről szól.

De ez a rövid dolog nagyon jól fest. Ahhoz képest, hogy előző generációs konzolon játszottam nagyon szép a látvány. Nem tudom hol találták ezt a képességet ezekben a konzolokban, de nagyon ott van a dolog. Szép, sőt gyönyörű egy-egy részlet. Kellemesen pislákoló fények és állati jól kidolgozott környezet mutogatja magát. 720p ide, 30 fps oda, az MSG V nagyon jól néz ki ezen a generáción is. Szóval ez egy nagyon nagy piros pont a részemről. Leesett az állam a grafikától és az átvezetők beszippantottak látványukkal és a kinézet nagy segítségére voltak a hanghatások és a zene is. Fenomenális. Erre nincs jobb szó. Harry Gregson-Williams egyszerűen nagyont alkotott ezzel a zenével. Még ha nem is élvezhetjük sokáig, de mégis nagyon megmarad az ember fülében. Ezeken felül pedig ott vannak a játékmenet alatti hangok. Igazi filmélménnyé teszik a játékot, ami sajnos nem is hosszabb egy filmnél.

[caption id="attachment_46369" align="aligncenter" width="610"] az a bizonyos Skull Face[/caption]

Technikailag jól összerakott dolog. Mint fentebb meséltem szép, de a játék mechanikái is jók, mozgások, kamerahelyzet, AI, nagyon jól szerepelnek az esetek 90%-ban. Azért néha-néha találkozunk egy-egy buggal, de jól összerakott demó. Viszont jó is, hogy ez egyfajta demó, ugyanis egyben egy nagyon jó tutorial is. Ha úgy vesszük a Ground Zeroes egy tutorial a The Phantom Pain előtt. Ami kell is, mert elég nehéz az irányítás és maga a játék is. Nem egy CoD-on edződött vérpistikének való stuff. De még a Splinter Cell és a Hitman is egyszerű logikai játék ehhez képest. Nincs meghatározott út amin menned kell, vagy amit ajánl a játék. Ledobnak és informálódj a kazetták és az őrök kihallgatása alapján, majd arra mész és úgy ahogyan akarsz. Csendben, esetleg mindenkit lelőve, mindegy csak csináld meg a küldetést és érd el a legtöbb pontot.

Szóval egy teljesen nyílt terepet kapunk, amin a főküldetés végrehajtása mellett a szokásos gyűjtögetni valókat is megkapjuk. A kazik és plecsnik gyűjtése mellett platformonként kapunk egy-egy egyedi side mission-t is mely ugyanazon a pályán, de más-más célpontokkal operál. Szóval az alap végigjátszáson kívül még jó sok időt tölthetünk a játékkal. És a fanok meg is fogják ezt tenni. Nekem a történeti szálat 74 perc alatt sikerült végigszerencsétlenkednem, de megérte, mert egy nagyon jó kis játékot kapunk kevésnek tűnő tartalommal, de mégis oly nagy élménnyel.

Az elején említettem, hogy sosem voltam MSG fan, de ez a rész ez a másfél órányi játék és történet meghozta a magasabb szintű érdeklődésemet a sorozat iránt. Ez a történet még csak a kezdet és nagyon várjuk a Phantom Pain-t, de nekem is egy új kezdet.

Pozitívumok:

- eszméletlen látvány - hangok - szabadság

Negatívumok:

- ezért az árért egy kicsit kevés

Egyébként pedig köszönet jár a PlayON-nak a tesztpéldányért.