Chernobylite – PS5 teszt
A Chernobylite játék neve sokaknak ismerős lehet már az elmúlt évekből, ugyanis a játék még legelőször 2019-ben jelent meg, akkor még PC-re a Steam korai hozzáférésű játékok programjának a keretén belül. Azóta rengeteg változáson ment végig a játék, 2021-ben megjelent az első kiadás is, PC-re, PlayStation-re és Xbox-ra, idén áprilisban pedig, 1 évre az első megjelenés után megérkezett az ingyenes next-gen update is, az új generációs konzolokra PS5-re és Xbox Series X|S-re, immáron még inkább továbbfejlesztett grafikával és teljesítményfrissítéssel. Mi a játékot PS5-ön teszteltük, amihez a tesztpéldányt ezúton is köszönjük a játék kiadójának!
Aki már játszott korábban a játékkal annak le is lövöm előre a poént: a játék alapvetően ugyan az, mint 2021-ben, az újgenerációs frissítés tényleg a grafikai és teljesítménybeli javításokat tartalmazza, se többet, se kevesebbet! A sztori és a játék mechanikája maradt ugyan az.
A téma ugye adott, a játék a csernobili atomerőmű helyszínén játszódik ami remek kiinduló alapot biztosít a játék történetszálának. Műfaját tekintve elég nehézkes besorolni bárhová is a játékot, mielőtt el kezdene az ember játszani vele, egyértelműen a túlélőjáték kategória jut elsőre eszébe róla, viszont nem csak ez jellemzi a játékot, hisz van benne horror, lopakodás, és még sok egyéb más feladat is. A döntéseink folyamatosan befolyásolják a játék későbbi alakulását, úgyhogy minden döntésünknek megvan a súlya. A játékban egy Igor nevű karaktert alakítunk aki ki szeretné deríteni, hogy mi történt azon a bizonyos napon, amikor bekövetkezett a tragédia. A játék eleje kicsit vontatott, nem sok értelmét látja az ember a különböző feladatoknak, viszont az a jó benne, hogy ahogy haladunk előre ezekkel a feladatokkal úgy fog egyre jobban és jobban beszívni minket a sztori. A játék elején kapunk egy főhadiszállást is amit fejlesztenünk kell, ez lesz a központunk igazából. Itt nem csak egyedül leszünk, hanem embereket is toborozhatunk magunk mellé akik segítenek a végső célunk elérésében.
A játékmenet napszakokra van bontva ami azt jelenti, hogy minden napot a főhadiszállásunkon kezdünk, ahol megtervezzük azt, hogy mi lesz az aznapi küldetés, majd ha ez megvan akkor kezdődhet is a feladat teljesítése. Ezeket a feladatokat nem kell csak egyedül csinálnunk a társainknak is kioszthatunk mindenféle feladatot akik szintén segítik a karakterünk fejlődését és a sztori előrehaladtát. A különböző küldetések érdekesek, természetesen itt se vagyunk egyedül, hisz az ellenséges katonákkal bármikor tűzharcba keveredhetünk – ami halkan megjegyzem nem mindig a legjobb választás, így érdemes jól megválasztani a taktikánkat, mert nap végén egyben kéne még visszajussunk a főhadiszállásunkra. Fegyverek tekintetében kicsit szűkös a keret, csak a saját fegyvereinket használhatjuk, az elejtett katonáékét nem, úgyhogy már ezért is érdemes kétszer meggondolnunk milyen taktikát követünk. Összességében szerintem a játékmenet rendben van, élvezetes kikapcsolódást, szórakozást nyújt mindazok számára akiket érdekel a téma és nem félnek egy kis hátborzongató élménytől.
Ami az újgenerációs frissítést illeti, ezekben a változatokban a már jól megszokott két grafikai mód közül válogathatunk: felbontás és performancia mód. A felbontás mód a dinamikus 4K felbontást célozza meg 30 FPS sebességgel, raytracinggel és megnövelt környezeti részletekkel, árnyékokkal, textúrákkal. Míg a performancia mód az 1080p-s felbontást veszi célba 60 FPS-el, magas grafikus minőség mellett. Mindkét konzol támogatja a gyors játékbetöltést, a PS5 változat pedig végre valahára kihasználja a Dualsense kontroller nyújtotta egyéb lehetőségeket mint a haptikus visszajelzések és az adaptív ravaszok.
Bármelyik módot is válassza az ember nem fog csalódni, én személy szerint jobban preferálom a kicsit alacsonyabb felbontást, nagyobb képkockaszám mellett, de tényleg ez nem a megalkuvás kategóriája, hiszen így 1080p-ben is gyönyörűek a textúrák, nagyon részletesek, a fák, a füstök, az épületek mind nagyon jól néznek ki. A víz és a szél is nagyon szépen ki van dolgozva és az animációk is nagyon a helyén vannak. Ugyan ez igaz a karakter modellekre és a fegyverekre is, itt is hozza a szintet a játék. Mindezt figyelembe véve, igazán félelmetes lett az összhatást (már a játék témáját tekintve is). Természetesen kíváncsi voltam arra is, hogy milyen a játék a felbontást priorizálva is, igazából itt csak nagyon apró javulást láttam a játékon, a raytracing javított a világításon és az árnyékokon, az esti, sötétben játszódó jelenetek azért szebbek ezzel a móddal, kétség kívül. Ezt leszámítva viszont igazából majdnem ugyan azt kapjuk mint performancia módban. A képkocka szám természetesen befolyásolja a játékmenetet – ezért is preferálom én személy szerint jobban a 60 FPS-t, a játék teljesítmény módban sokkal simábbnak érződik, kevésbé nyögvenyelős a játékmenet. Sajnos a két mód közötti váltogatás nem megy annyira egyszerűen, ha szeretnénk váltani akkor el kell mentenünk a játékot és ki kell lépnünk ahhoz, hogy megtudjuk módosítani a felbontást – ez azoknak lehet rossz hír kik szeretnek játszadozni ezekkel a beállításokkal, engem személy szerint annyira nem zavart a dolog.
Nem mehetünk el természetesen a Dualsense nyújtotta élmények mellett sem, az adaptív ravaszok és a kontroller rezgése hatalmas pluszt jelent a játék élményhez, engem egyértelműen meggyőzött a használata. Sajnos nagyon sok next-gen frissítésből (vagy akár új játékból is) kimarad ez a funkció, itt nagy piros pont a fejlesztőknek, hisz látszik, hogy odafigyeltek rá.
Összegzés:
Ha valaki eddig még nem próbálta a játékot és érdekli a téma, az a lehető legjobb pillanatban csatlakozik be a mókába, hisz a Chernobylite még sose volt ennyire szép és élvezhető konzolokon. Bátran ajánljuk mindenki számára, a játék megvásárolható dobozos változatban számos bolt kínálatában, vagy a PlayStation Store-on keresztül is digitálisan, tesztünk írásának pillanatában 10.590 Ft-ért. És ne felejtsétek: akinek megvan az előző generációs változat, az ingyenesen frissíthet a next-gen változatokra!
Köszönjük a játék tesztpéldányát a kiadónak!