Miután a Bungie és a Microsoft története véget ért, A fejlesztő stúdió átpártolt egy másik kiadóhoz, amelynek olyan neveket köszönhetünk, mint a Call of Duty, a Guitar Hero, rengeteg Marvel és Nickelodeon játék, a Nascar, a Skylanders és a Prototype is. Aki ennyiből nem jött volna rá, az Activision-ről van szó jelen esetben, akikkel a Bungie a Microsofttól való függetlenedés után egy 10 éves kiadói megállapodást kötött meg. 2012 végén érkeztek pletykák egy új játékról, amely a Bungie boszorkánykonyhájában készült, majd végül 2013 februárjában megtörtént a bejelentés, érkezik a Bungie első Borderlands-hez hasonló MMO lövöldéje, amely végül 2014 szeptemberében meg is jelent, ráadásul megdöntötte a legsikeresebb új Franchise rekordját is az Activision-nél. Az egyik legnagyobb hiba, amit a fejlesztők elkövettek akkor, az a PC-s tábor kirekesztése volt, ugyanis csak az akkortájt megjelent PS4-re és Xbox One-ra érkezett meg a cím. PC-s mivoltamnak köszönhetően rengeteg olyan cím volt, amit még nem volt alkalmam kipróbálni a kedvenc platformomon, ilyen a Red Dead Redemption, a Destiny első része és a Final Fantasy 15 is (utóbbi már nem sokáig). Miután idén március végén megtörtént a 2. rész bejelentése, reménykedtem a PC-s átiratban, a teszt elkészülte pedig arra enged következtetni, hogy ugyan kis késéssel, de megérkezett a PC-s verziója is a játéknak.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=ZJLAJVmggt0[/youtube]

A tét a Föld!

A Destiny 2 története ezúttal is a területek felszabadítására alapszik, csak jelen esetben elsődlegesen nem a Föld körüli csillagrendszerek felszabadítása, illetve a Föld egyéb területeinek a felszabadítása, hanem maga a Föld a tét! Az első részből már ismert Cabal „Birodalom” Vörös Légiója (Red Legion) elfoglalta az Utolsó Várost, a Föld elpusztításával és a Traveler energiájának kisajátításával fenyegetőznek, nekünk pedig értelemszerűen a feladatunk ennek megakadályozása.

A játék alapjaként az is szolgál, hogy a Guardian-okat megfosztják erejüktől, így a játék egy adott részéig anélkül kell boldogulnunk. A Story nagyobb megértést nem kíván, és nem is igazán túlzottan erős pontja a játékban, ellentétben a Bungie nagysikerű HALO szériájával, de ez nem is feltétlenül jelent bajt. Mivel egy szerepjátékról beszélünk, sok fejlesztő/kiadó elköveti azt a hibát, hogy nem fektet a Story elemeire túlzottan nagy hangsúlyt, ez pedig kiszámítható, klisés történet eredményez. Vannak kivételek, mint például a Blade & Soul vagy éppen a Final Fantasy 14 Online, de sajnos a műfajra nem a túlzottan erős történetmesélés jellemző. A város elfoglalós, csapat szétszéledős, mi vagyunk az egyetlen különleges képeséggel rendelkező hősök történet már ismerős sok helyről, ezért bevallom, a mellékküldetések történeteik sokszor jobban élveztem, mint magát a fő szálat. Nem mellesleg történet szempontjából először úgy tűnik mi vagyunk az egyetlen hősök, de a segítő Ghost-unk ráébreszt minket egy idő után, hogy ez nem feltétlenül lehet teljesen igaz. – Ilyenkor ajánlom mindenkinek végig gondolni a folyamatot. Mi vagyunk a hősök a történetorientált játékban, az NPC-k rajonganak értünk, egészen addig amíg el nem megyünk tőlük és meg nem érkezik a másik hős egy másik játékos képében. Ezt ugyebár meg lehet próbálni azzal magyarázni, hogy több Guardian is van, de történet szempontjából ez egy kicsit akkor is rosszul lett kivitelezve. - Ez ugyebár a történet kiszámíthatóságából adódott, de a játék magja nem is a történet köré épül, hanem az egészet egyfajta folyamatként kell megélni.

Túra a galaxisban

Az ellenfeleink az első részből köszönnek vissza, ugyan 1 két kisebb nagyobb módosításon mentek keresztül (másabb kinézet), de ettől függetlenül a rossz arcok ugyan azok az idegen lények. Tehát visszatérnek a Fallen, a Hive, a Vex és a Cabal képviselői köszönnek vissza normál. Létezik egy 5. ellenfél fajta is, a Taken, ami az előző négy faj összessége, annyi csavarral, hogy a Hive Isten megváltoztatta őket, ezáltal korruptálódott démoni formában térnek vissza, ennek köszönhetően erősebbek is, mint normál társaik. Ami viszont meglehetősen jól sikerült a fajok tekintetében, az az, hogy meg van határozva, mi az az adott pont, ahol kritikus sebzést okozhatunk az adott faj egyedein. A legtöbb esetben a fejlövések jelentik ezt a pontot, de a Vex képviselőit inkább érdemes energiacellán lőni, ugyanis nekik a fejlövés nem igazán kottyan meg. De jó példa erre a Cabal faj is, akiknek néha a fejlövés, néha pedig a hátukon található jetpack lövése jelenti a kritikus pontot. Ugyan ez pusztán apróság, de változatossá teszi a játékmenetet, ugyanis egy adott ellenfélnél a csata hevében el kell döntenünk, hogy hova is érdemes lőni. A helyszínek is változatosak, mindennek megvan a maga varázsa. Olyan bolygókat kell meglátogatnunk, mint a Titan (Szaturnusz egyik holdja), a Nessus, vagy az Io (a Jupiter Kén-holdja).

A bolygók látogatásának célja történeti szempontból pusztán annyi, hogy meg kell találnunk a szétszéledt csapat tagjait, és az adott „bolygón” kell segítenünk nekik, de nem ez jelenti a azt a varázslatot, amelyet látni fogunk, hanem a változatosság. Minden helynek megvan melyik adott faj befolyása alá tartozik, de egy kis csavarral más fajok képviselői is megjelennek a képben, csak hogy ne legyen könnyű dolgunk. A Föld a Cabal és Fallen befolyás alá tartozik, persze az adott 2 faj sem szívleli egymást, így néha ők is összecsapnak. A Titan a Hive megszállása alá került, de olykor a Fallen képviselői is feltűnnek, csak hogy ne legyen egyszerű a képlet. A Nessus a Vex egyik különlegesen fontos bolygója, ahol a Cabal Vörös Légiójának (Red Legion) képviselői is beköszönnek, de akár Fallen harcosokkal is összefuthatunk. Ez már megadja a változatosságot, hogy éppen mire célozzunk. Az Io pedig alapvetően a Vörös Légió befolyása alá tartozik, de a Taken faj tagjai előszeretettel szeretnek felbukkanni, ezáltal kellemetlen helyzetekbe hozva az adott játékost. Minden planéta sajátos környezettel rendelkezik, a terepet barangolva mindig találhatunk vagy különleges gyűjthető tárgyakat, vagy minibossokat, vagy loot ládákat, vagy éppen egy publikus esemény közepébe is csöppenhetünk.

Ezek mellett még mellékküldetések is el vannak rejtve a térkép adott pontjain, nem utolsó sorban pedig a térképek bejárhatók, ezáltal egyfajta sandbox élményt kínál a játék. Ettől függetlenül a töltőképernyőket nem ússzuk meg. Minden egyes planétaváltásnál egy töltő screent fogunk kapni, amely ugyan hangulatos, ugyanis azt láthatjuk, ahogy a karakterünk repül az úrsiklójában, de néha-néha indokolatlanul hosszú tud lenni egy-egy töltés. Létezik még egy HUB világ is a Földön, ahol különböző NPC-k állnak segítségünkre, néhány küldetést csak itt lehet felvenni, de az unatkozó játékosok még akár focizni is tudnak az adott minivilágban. Ez a hely a Farm nevet kapta.

Kasztok és ami mögötte van

A játékban 3 kaszt közül választhatunk, Titan, Hunter és Warlock. Ezenfelül 3 különböző fajt képviselhetünk, az embereket, az Exo-kat és az Awoken embereket. Az utóbbinak nincs túl sok befolyása a játékmenetnek, tűrhető módon testreszabhatóak a karakterek, de az igazi választást a kaszt jelenti. Legalábbis különleges képességek tekintetében, illetve páncélzat tekintetében jelent ez befolyást. A ruhadarabok általában kasztfüggetlenek (van kivétel) viszont minden egyes kaszton más küllemmel fog rendelkezni az adott ruhadarab. A fegyverek tekintetében nincs eltérés, azt kel használni, amit találunk, vagy éppen kapunk. Ami megkülönbözteti a kasztokat, az a különleges képességekben rejlik, de a saját kasztunkban is léteznek alkasztok a speciális képességeket illetően, amelyek a játékstílust is befolyásolni fogják. Mindhárom kasztnak megvan a saját mester NPC-je, akiket már az első részből ismerhetünk: Zavala (Titan), Cayde-6 (Hunter), Ikora (Warlock).

A karaktereik tipikus sztereotípiákon alapulnak, Cayde 6-et leszámítva, aki a játék Deadpool-jaként írható le, a szarkasztikus poénja már-már sajnálatot keltenek, de mégis az övé az egyik legjobb karakter. Ugyan rengeteg mellékszereplő is felvonul a játék során, nekem mégis a Cayde-6 oldalához társuló, a Nessus planétán megtalálható Failsafe volt a kedvencem, aki igazándiból egy szarkasztikus mesterséges intelligencia, de tökéletes kombinációt alkotott a vele társuló fő NPC-vel. A story nagy részét rádión keresztül fogjuk halani, ahol az adott szereplők folyamatosan kommunikálnak egymással, kivéve a mi hősünket, aki a szokásos néma hős. Helyettünk a saját Ghost-unk fog megnyilvánulni minden alkalommal.

Grind a köbön

A játék alapmechanikája közé tartozik sajnos a grind, de szerencsére nem kell túl sokat tölteni egy adott szinten való grind-olással, ugyanis szép számban esnek a jobbnál jobb fegyverek és páncélok a játék során. Ezzel csak az a probléma, hogy nem mindig olyan dolog esik, amire ténylegesen szükségünk van, vagy éppen jobb attól, amit éppen viselünk. Több különböző fokozattal rendelkező eszközök szerzésére van lehetőségünk. Ezek közül van, amiket küldetéseink során kapunk, ezek az eszközök általában a normál és kevésbé normál kategóriába tartoznak, szürke és zöld szín jellemzi őket. Ettől feljebb van egyel a ritka fokozat, amely már az általunk elpusztított szörnyekből, vagy bossokból, illetve ládákból is képes esni, illetve két nagy fokozatú kategória is került a játékba: a Legendary és az Exotic. A Legendary-ra a lila szín jellemző, általában küldetések során kaphatunk ilyen minősítésű fegyvereket, de akár egy nagyobb Boss leterítése után is meg tud ilyennel jutalmazni minket a játék. Az Exotic a mindenek felett álló kategória, általában mérföldkövekhez kötött a megszerzése, vagy éppen nagyon nehéz küldetések után kaphatunk ilyet. A játék szintkorlája jelenleg a 20-as szint, de ez nem akadályozza a fejlődéshez szükséges pontgyűjtést a maximális szint elérése után. Fejlődés közben folyamatosan érdemes a szintünknek megfelelő, minimálisan alacsonyabb fokozatú eszközöket használni, ugyanis az befolyásolja, hogy milyen szintű lootot fogunk kapni a játék folyamán. Magyarul minél jobb cucc van a karakteren, annál jobb cuccot fognak dobálni a mobok. A lőszerek pótlása az ellenfelek likvidálásával történik, ugyanis ők fognak nekünk különböző fegyverekhez kellő ammobox-okat dobálni. Színtől függ, hogy éppen milyen fegyverhez jó. A fehér az elsődleges fegyvert, a zöld a másodlagosat, a lila pedig a harmadlagos (erő) fegyvert jelenti. Az első kettőt a dobókockához hasonlóan véletlenszerűen kapjuk, viszont a harmadik, power lőszert csak az erősebb ellenfelek fogják zömében dobálgatni. Nem hiába, ugyanis ezek a fegyverek lényegesen erősebbek elsődleges és másodlagos társaiknál. Itt választhatunk, hogy kardot, mesterlövész puskát, rakétavetőt, vagy éppen gránátvetőt használunk, de ez leginkább egyéni preferencia alapú. Ami biztos, az az, hogy ha valaki ilyen fegyver elé kerül, az nem fog sokáig élni.

Mindent, amit a szemünk lát

Grafika tekintetében nem lehet nagyon panaszkodni a játékra. Ugyan nem a legszebb küllemmel rendelkező játék a piacon, vannak nála jóval szebb címek (pl Final Fantasy XV), de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne szemkápráztató az a látvány, ami elénk tárul. A pályák, a karaktermodellek, a környezet, és úgy nagyjából minden egytől egyig szépen kidolgozva, nem nagyon lehet elnagyolt textűrákba belefutni, ráadásul még a legalacsonyabb grafikai beállításokkal is szépen mutat a játék. Az optimalizáció előtt pedig őszintén szólva le vagyok nyűgözve. Az nem okozott meglepetést, hogy a GTX 1060 alapú tesztkonfigurációnak nem fog különösebb problémát jelenteni a játék, de hogy még egy i3-as GT 940m-el szerelt laptopon is tűrhető sebességen fusson, ahhoz már kell tudás. Idő hiányában a játék egy jó részét az utóbbi eszközön kellett játszanom és bevallom, nagyon meglepett az eredmény, amit láttam. Ugyan nem volt stabil 60 FPS, de 30 alá sem esett be sosem a számláló.

Élet a Story után

Igazán csak a Story után nyílik meg a játék, ugyanis a PVP gyors/illetve kompetitív üzemmódja, a Strike és a Nightfall kooperatív játékmód, illetve a Raidek csak ezek után nyílnak meg, és az igazi kihívást nem a story teljesítése, hanem ezek rejtik. A Nightfall és a raidek különösen agysejtpusztító játékmódoknak mondhatók, ugyanis még az előbbit időre kell teljesítenünk nagy szintű felszereléssel önmagunkra utalva, az utóbbit csak csapat koordinációval lehet megoldani. És ha valaki a Nightfall-t nehéznek tartja, az ne is próbálkozzon túlzottan a Raid üzemmóddal, amíg el nem éri a majdnem legjobb felszerelési szintet (power lvl), ami olyan 300 körüli érték. A küldetések általában kiírják, milyen elvárt power lvl minimumot kell elérni a teljesítésükhöz, de ez nem feltétlenül számít, ugyanis ellenfeleink ugyan úgy erősödnek, ahogy mi is. Tehát hiába rendelkezünk egyre jobb felszereléssel, hiába sebzünk egyre többet, közel ugyan annyi lőszert kell beáldoznunk egy adott ellenfél leterítéséhez, mint a játék legelején.

HUD és miegymás

A menü könnyedén kiismerhető, barátságos felület, a térképeken való navigálás jól átgondolt, viszont az inventory ugyan elsőre furcsa lehet, hogy több részletből áll, de egy idő után megszokható. A felszerelésünkre rakhatunk skineket is, de aki igényli, az mikrotranzakciókra is talál lehetőséget a játékban. Én nem érzem ennek létszükségletét, ugyanis megvan az a bizonyos egyensúly, de aki nem rendelkezik megfelelő türelemmel, az úgy is be fog fektetni a ritkaságok megszerzése érdekében néhány 100 dollárt a játékba a vételáron kívül. A HUD felület kimondottan szimpla, mégis átgondolt dizájnnal rendelkezik, pont amilyennek lennie kell, minden fontosabb információt megjelenít számunkra. Aki viszont részletekre vágyik, az a TAB gomb megnyomása után részletes információt kap a személyi Ghost-unktól.

Hibák

Mint ahogy minden, ez sem lehet tökéletes, és sajnos eléggé messze is van attól a játék. A mesterséges intelligencia egy bizonyos távolság után nem vesz észre, és csak egyhelyben áll és vár a végzetből jövő lövésekre, néha a halott ellenfelek megállnak a levegőbe, van amikor a karakter beakad olyan helyekre, ahova nem kellene, és a szerverek stabilitása is néha problémát tud jelenteni. A story-n is lehetett volna min csiszolni, a mellékküldetések repetitívek, és egy idő után a motivációt sem képes megtartani a játék. Tipikusan az a helyzet a Destiny 2, amikor valamit szeretni akarnál hibái ellenére, majd eljön a pillanat, amikor a kikapcsolódás helyett már inkább csak az idegek gyilkolásába megy át a játék. Van, ahol nincs meg a tökéletes balansz (nightfall), van ahol pedig az MI valami hihetetlenül ostoba, és van, hogy a puszta semmi okozza a halált, mert egy adott szkript még nem futott végig, így hiába is szeretne az ember tovább menni, azt a játék halállal bünteti. Olykor indokolatlanuk nehéz, olykor pedig az ellenkezője. A szintkorlátozás egyelőre értelmetlenül alacsony, a játék felét elérve maximális szinten lehet rohangálni a pályákon, így ez is kisebb javítgatásra szorulna még.

Összegzés

A Destiny 2 méltó folytatása az első résznek még hibái ellenére is. Ugyan egyelőre hiányzik az a spiritusz, ami képes lesz a játékostábort hosszú időre megragadni, de az MMO elemek és az élmény a helyén van. 1-2 kisebb tartalombővítés képes lenne kicsit helyrepofozni a játékot, mert tényleg jó, ráadásul a PC-s port minőségére sem lehet panasz, de az apróbb hibákon lett volna ideje javítgatni a Bungie-nek, mégsem sikerült minden akadályt eltűntetni. A Battle.net-el való integráció egy kiváló ötlet volt az Activision-Blizzard részéről, mert végre megszülethet egy egységes platform a kiadónál úgy, ahogy ez már az EA-nél és a(z) Ubisoft-nál létezik. A Destiny 2 új és régi játékosoknak is megér egy próbát, de az utóbbiaknak leginkább amiatt, mert az első részben létrehozott karaktereik át lettek migrálva az új részbe. Remélhetőleg a 3. részre a PC-s tábor migrálása is meg lesz oldva.

• Gigabyte AORUS Z270X Gaming 5
• Intel Core i7 7700
• MSI GTX 1060 6G Gaming X
• 16 GB ADATA XPG Dazzle DDR4 2400 MHz CL16
• Be Quiet! Dark Power 11 Pro 750W
• Be Quiet! Pure Base 600 Window
• Corsair Strafe
• Razer Lancehead TE
• Sennhesier Momentum On-Ear
• Windows 10 PRO Fall Creators Update

• Asus X555LB-XO085D
• Intel Core i3 5005U
• Nvidia GT940m 2 GB
• Kingston 6GB DDR3 1600 MHz CL15
• Razer Taipan

A tesztben szereplő játékot az Activision, illetve a játék hivatalos magyar forgalmazója, a Magnew biztosította a számunkra, melyet ez úton is köszönünk nekik!