Destroy All Humans! 2: Reprobed – PS5 teszt
Megérkezett a 2006-os Destroy All Humans! 2 felújított változata next-gen konzolokra és PC-re, ami nem csak egy egyszerű felújításként értelmezhető, hanem a felújított első rész folytatásának is. Hogy milyen lett a végeredmény? Tesztünkből kiderül!
A 2020-ban felújított és újból megjelentetett Destroy All Humans nagy sikereket ért el a játékosok körében, ugyanis a kiadó igazán odatette magát és nem csak egy felújított játékmenetet kaptunk, hanem új platformokat is, így ennek köszönhetően a játék megjelent az összes olyan fontosabb platformra, mint a PC, PS4, Xbox One vagy épp a Nintendo Switch. Ezeket a tényeket tudván, mindenki bizakodva várhatta a második rész felújítását is, ami augusztus 30-án vált érhetővé, azonban az előző konzolgeneráció tulajdonosai sajnos hoppon maradtak, ugyanis a fejlesztők nem szerettek volna kompromisszumokat kötni a felújítás során, így ennek eredményeként a játék csupán PC-re, illetve a két újgenerációs konzolra, PS5-re és Xbox Series X|S-re jelent meg.
A történet 10 évvel az első rész után játszódik – többek között ezért is (és nem csak…) bátran ajánlom mindenkinek az első részt is – amikor is Crypto 137 legyőzte a Majestic szervezetet és átvette az Egyesül Államok vezetését. Időközben ez a 137-es számot viselő klón elhunyt, így következett a 138-as, tovább folytatva a sort. Minderről semmit nem tudtak az amerikaiak, viszont az oroszok rájöttek a dologra és fenyegetve érezték magukat, így ennek köszönhetően elpusztították a Föld körül keringő anyahajót, benne Orthopox 13-al (későbbiekben Pox), aki kívülről figyelte az eseményeket és onnan irányította Crypto-t. Mielőtt viszont kilőtték volna az anyahajót az oroszok, Pox-nak sikerült lementenie a tudatát, aminek köszönhetően tovább parancsolgathat Crypto-nak, immár hologramos formában. Innen indul a történet, Crypto szembeszáll a KGB-vel és bosszút esküszik, melynek eredményeként körbejárja a világot Angliától Japánig és megmenti a fajukat. Jó kis kalamajkába keveredtünk, ugye?
Ami a játékmenetet illeti, alapvetően minden maradt a szokásos, nem, vagy csak nagyon keveset változtattak a fejlesztők rajta, így aki játszott az eredeti PS2/Xbox-os változattal, azt biztosan nem fogja meglepetés érni, így ennek a szintnek megfelelő játékmenetet is kell elképzelni. A történet és a párbeszédek ugyan annyira viccesek, mint amilyenek voltak, bár azt meg kell hagyni, hogy rá kell azért hangolódni erre a játékra és az efféle poénokra, párbeszédekre. Játékidőt tekintve, valahol 12 – 15 óra alatt pörgethetjük ki a játékot, nehézségi foktól függően természetesen.
Lehetőségekből rengeteg van, kapunk fejlődési rendszert, különböző képességeket, fegyvereket, minden jót amire csak szükségünk lehet az emberek elleni harc során. Szükség is van ezekre a fegyverekre és fejlesztésekre amúgy, mivel nagyon könnyen nagyon nagy túlerővel találhatjuk szembe magunkat. A fegyverekkel számos dolgot csinálhatunk, megrázhatjuk árammal az embereket, rávehetjük őket, hogy táncoljanak vagy épp, hogy kövessenek minket. Közlekedési eszközből sincs hiány, hisz kapunk egy jetpack-et amivel kedvünk szerint szálldogálhatunk a városban, de akár légdeszkára is pattanhatunk, ha inkább maradnánk a földön. Szintén fontos képesség, hogy bárkinek a bőrébe belebújhatunk, így az egyik legviccesebb pillanat az egyértelműen az, amikor a párbeszédek során Crypto egy nő bőrébe bújva beszél, férfi hangon, mindezt úgy, hogy elfeledkezik arról, hogy ő most épp egy nő bőrében van… minden karakter akivel interakcióba kerülünk egy külön egyéniség, így tényleg, ha valaki érti ezeket a poénokat akkor jót fog nevetni rajtuk.
Kapunk többjátékos módot is, annyi szépséghibával, hogy ez az opció csak lokálisan érhető el, azaz a kampány csak osztottképernyős módban játszható végig. Ez sajnálatos, ugyanis tök jó lehetőség lett volna egy online kooperatív funkció.
De beszéljünk a látványról, elvégre ez az egyik legnagyobb újítása a játéknak. Fontos leszögezni azért már az elején, hogy nagy, egetrengető látványra nem kell számítani, inkább mondanám korrektnek a dolgot. A részleteket megnézve azonban látszik, hogy odatették magukat a fejlesztők, a modellek részletesek, a hangulat és a különböző országokra jellemző épületek, nevezetességek nagyon jó hangulatot adnak a játéknak. A játék lelke amúgy az Unreal Engine 4, azzal viszont vitába lehetne szállni, hogy biztos jó döntés volt-e kihagyni az előző generációkat arra hivatkozva, hogy így nem kell kompromisszumokat kötni a fejlesztés során. A látottak alapján én nem tartom teljesen indokoltnak ezt a döntést, de biztos alaposan megfontolták a fejlesztők ezt. Ami viszont a felbontást és a képfrissítési rátát illeti, a játék 4K-s felbontás mellett kb. 60 FPS-el futott, viszonylag stabilan tudta is tartani ezt az értéket, nem tapasztaltam akadásokat.
Hibából is akad azért, a legidegesítőbb messze a félnéma átvezetők, amikor ugyanis bizonyos hangeffektek megjelentek hébe-hóba, viszont maga a beszéd teljesen néma maradt… szerencsére ez olyan hiba, amit patch-el azért tudnak orvosolni a fejlesztők, remélhetőleg mihamarabb meg is teszik ezt!
Összegzés
Összefoglalva a látottakat, egyértelműen kijelenthető, hogy a Destroy All Humans! 2: Reprobed egy jó játék lett, ám ha igazán a szívünkre tesszük a kezünket, akkor beláthatjuk, hogy ez inkább az alapjáték érdeme, mintsem az új kiadásé. A grafikát viszont nagyon szépen feltuningolták, a karakterek szépek, tényleg egy szórakoztató játékot kapunk új köntösbe bújva. Ahogy a teszt elején említettem, a sorozattal ismerkedőknek mindenképp érdemes az első részt is kipróbálni, így lesz teljes igazán a sztori. A régi motorosoknak, akik pedig kedvelték a sorozatot még PS2/Xbox-on, azoknak mondanom se kell, hogy kötelező darab!
A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Magnew Games biztosította számunkra, melyet ezúton is köszönünk nekik!
