Elgato 4K60 Pro tesztje
Az Elgato streamerek, YouTuberek körében igencsak ismert egy márka, hiszen capture card-tól elkezdve, a zöldháttereken át, egészen lámpákig mindent forgalmaz, ami egy házi kis stúdióba szükséges lehet egy megfelelő minőségű stream levezetéséhez. A capture card piacon már igencsak régóta jelen van, gyártottak külső, legfőképp konzolok felvételéhez való eszközöket, míg a számítógépbe építhető (PCI-E foglalatú) kártyákat is, melyeket szintúgy ugyanarra a feladatra szántak, hogy az adott videojelet feldolgozza egy szoftver segítségével.
Azonban capture cardok esetében sem mindegy, hogy milyet veszünk, hiszen nem csak az számít, hogy mekkora felbontással tud dolgozni és mekkora képkocka/másodperc sebességgel, hanem számtalan dolog van még szempontok közt, pl. a késleltetés és egyebek. A mai tesztünk során az Elgato 4K60 Pro kártyát vetettük tesztünk alá.
Előzmények
Az Elgato 4K60 Pro gyakorlatilag a HD60 Pro továbbfejlesztett változata. Azonban egy hatalmas különbség van a kettő termék között (ami szerintem lényegtelen a tapasztalatokat tekintve), mégpedig az, hogy a HD60 Pro rendelkezik dedikált H.264 enkóderrel, míg a 4K60 Pro nem. Ez azonban nem hinném, hogy kifejezetten nagy problémát okoz, hiszen azt csak a gyári szoftverrel lehetett használni, ami ugyan nagyon amatőr streamereknek alkalmas, azonban aki egy kicsit minőségibb streameket szeretne csinálni, az már inkább az OBS, vagy XSplit felé fog nyúlni, ahol ez a funkció nem elérhető.
A kártya leginkább arra van kitalálva, hogy 4K-s konzol tartalmakat tudjunk rögzíteni, vagy közvetíteni, vagy egy teljesen külön PC-n tudjunk PC-s játékot közvetíteni, felvenni akár nagyobb FPS-el, hiszen a kártya 1440p esetén 144FPS-t tud befogadni, míg 1080p-nél már 240-et is elér.
Külső
Manapság többnyire a gyártók odafigyelnek a termék külsejére, ami itt sem maradt el. Annak érdekében, hogy egy szépen megépített számítógép külalakját ne rontsuk valami csúnya kártyával, az Elgato maximálisan magas prioritásra helyezte ezt a részt a tervezéskor, ugyanis a kártya teljes fémborítást kapott, hátlapot is, mely egy szépen kidolgozott fémlap, amin az Elgato logója látható, továbbá ami számomra nagyon meglepő volt és tetszett, oldalt is kapott egy világító Elgato feliratot a logóval, ami egy szép, világító build mellett nem hogy nem ront a számítógép külsején, még hozzá is tesz, továbbá a kártya egy fekete IO shieldet kapott, ami fekete házaknál egyáltalán nem ront az összképen, főleg úgy, hogy sok videokártya még mindig nem rendelkezik ezzel.
Tartozékok
Tartozékokban nem bővelkedünk, hiszen nem is kell. Kapunk egy HDMI 2.0 kábelt (fontos a 2.0, hiszen csak az képes a 4K tartalmat 60FPS-ben átvinni), illetve egy gyors beszerelési útmutatót.
Beüzemelés
A beüzemelésnél komolyabb akadályokba nem tudunk ütközni, hiszen az egész kártya használatához nincsen más dolgunk, csak legalább egy 4x-es PCI-E (ez lehet 8x és 16x is) foglalatba kell helyezni a kártyát, majd bekapcsolni a gépet és mindennel készen is vagyunk. Nem szükségesek illesztőprogramok, semmi sem szükséges, egyszerűen már használatba is vehetjük miután a bemeneti portra kötöttük eszközünket és a kimenetre a megjelenítőnket (ezutóbbi nem fontos, amire a későbbiekben ki is térek, hogy miért).
Működés közben
Ahogyan a bevezetőben is említettem nem feltétlenül csak a felbontás és a képfrissítés fontos egy ilyen eszköz esetében, hanem a késleltetés is, amivel igazán büszkélkedhet az Elgato, hiszen gyakorlatilag (próbáltam) játszhatunk csak a szoftverben az előnézetet használva is, mert annyira alacsony a késleltetés, hogy gond nélkül használható egészen addig, míg nem egy kompetitív játék kerül terítékre. Más márkának a megoldásaival szemben az is roppant nagy rugalmasságot jelent, hogy ha a megjelenítőnk nem csak a szokványos 60Hz-re képes, hanem többre, nem kell 60Hz-en használni, mivel a hogy említettem 1440p esetén akár 144Hz-ig, 1080p-nél 240hz-ig mehetünk, így kompetitív játékokat nem csak 240Hz-en játszhatunk, de akár rögzíthetjük is így, mely mondjuk biztos lehetőséget ad akár lassított felvételekhez is, vágás kérdése.
Ha a kártyát 4K-ban használjuk, akkor idővel (több óra folyamatos használat) fel is tud melegedni akár 80-90°C-ra is, azonban ahogyan észrevettem különösebb problémát nem okoz az eszköznek, mert ugyan olyan stabilan működik tovább, mint azelőtt, viszont számítani kell arra, hogy ez is egy melegítő forrás.
Azt azonban kiemelném, hogy habár 4K felbontást 60FPS-ben tudunk rögzíteni a kártyán, HDR jel nem megy át rajta, legalább is nem mindegyik verzión, csak a későbbi gyártásúakban és az is csak egy szoftveres frissítés alkalmával fog elérhetővé válni. Ezt könnyedén a 4K Capture Utility 1.2 szoftverrel ellenőrizhetjük. Viszont aggodalomra akkor sincs okunk, ha az eszközünk nem támogatja ezt a funkciót, hiszen az Elgato-nak van egy programja, miszerint kicserélik a kártyákat ingyenesen HDR-t kezelő veriókra.
Szoftver
Ha már használt az ember OBS-t, XSplit-et, vagy Wirecast-ot, akkor nem lesz számunkra idegen a kezelőfelület. Habár egy végtelenségig leegyszerűsített alkalmazást kapunk, számtalan funkciót tökéletesen ellát. Több csatornás hangkezelés, overlayek, webkamera és egyéb finomságokat könnyedén hozzácsatolhatunk a közvetítésünkhöz/felvételünkhöz.
Különösebb dolgot nem lehet említeni a szoftverről, mert gyakorlatilag többet nem is igazán tud, ezért ajánlom inkább egy komolyabb szoftver használatát, például a jól ismert, ingyenes OBS Studio-t.
Összegzés
Jó pár capture card-al volt dolgom, más gyártókkal is, azonban elmondhatom, hogy kiemelkedően jóra sikerült ez a termék, hiszen semmiféle akadályt nem fog jelenteni számunkra ennek használata. Nem kell kompromisszumokat kötnünk, ha nagyobb képfrissítésű megjelenítőnk van, vagy felvételt szeretnénk és felbontás terén sem igazán tudunk gondba ütközni. Egyetlen probléma a HDR-el akadhat, de az is könnyedén kiküszöbölhető az Elgato csereprogramjának köszönhetően. Összeségében a kártya nagyon jól teljesített a teszt alatt és továbbiakban is láthattok majd videókat, melyet az Elgatoval rögzítünk, melyet a YouTube csatornánkon tudtok majd követni. A termék nálunk abszolút kiérdemelte az „Editor’s Choice” plecsnit!