Gyűlölöm és imádom – Tesoro Lobera Spectrum [Teszt]


Nemrégiben nálunk vendégeskedett a Tesoro Lobera Spectru, RGB mechanikus billentyűzet, melyről a szemfülesebbek már korábban láthattak egy videós bemutatót. Ha valaki azt nem tartotta volna eléggé kimerítőnek a témát illetően, az most átböngészheti írásos tesztünket is. De mivel sokan úgy sem látták a tesztet, inkább bemutatom még egyszer a billentyűzetet, csak néhány apróbb kiegészítéssel, amit a videó készítésénél még nem sikerült megtapasztalni. Jöjjön hát a III. (szent) Ferdinánd kasztíliai király farkasölő kardjáról elnevezett billentyűzet tesztje.

Tesoro Lobera Spectrum

Ahogy már videós bemutatómban is említettem, hardveres felépítés terén a Lobera Spectrum majdhogynem egy remekmű a mechanikus billentyűzetek között, kedvezőbb ára pedig a magyar piacon sokkal inkább elfogadhatóbb vétellé varázsolja a billentyűzetet, mint bármelyik másik nagyobb gyártó billentyűzete, ráadásul ez még magyar kiosztással érkezik! Hány ilyen gyártó van? Tesoro, Ozone, Gigabyte, Roccat és a Cooler Master (a jövőben, biztos infó). Tehát az igazán nagy nevek kimaradnak a Mechanikus partiból, mármint abban a tekintetben, ami a magyar kiosztást illeti. Kis piac vagyunk, ez van.

DSC05119

Tehát a kiosztás pipa, a mechanikus kapcsolókat a Kailh szállítja, amelyre már az Excalibur V2 tesztjében korábban kitértem, miért nem kell aggódni, ugyanis hosszabb tartósságot ígérnek a kapcsolók, mint a Cherry eredeti kapcsolói. Amire viszont kitérnék, az a Barna Kailh és Cheery kapcsolók közti különbség. Az erőkifejtést 45 grammnyi súlynak van hirdetve, +-10 g eltérésekkel, melyek ugyan a Cherry MX kapcsolóknál ha nem is, a Kailh kapcsolóknál lehetett érezni. Először nehéz megszokni a kicsit nehezebb lenyomást, pláne Cherry RED használata után, de egy idő után könnyedén belerázódik az ember, ráadásul a cherry kapcsolók könnyedségét még egy picit furcsállni is fogja az ember. Ami még érdekesség, az az aktiválási pont is kicsit magasabbra került (legalábbis a Tosoro billentyűzet dobozára nyomtatott infó szerint) így elméletben könnyebb lenyomni a billentyűket, de kicsi utána olvasás után láttam csak meg, hogy mindkét kapcsoló 2 mm távnál éri el az aktivációs pontot (gyári specifikus adatok szerin), ami picit ellentmondásos a dobozra nyomtatottakkal, de sebaj. Saját érzésre kicsit hamarabb aktiválódik, így inkább a Tesoro-nak hiszek. Ami használatot tekintve furcsa volt, az annyi, hogy nem minden gomb lenyomása érezhető egyformának, ráadásul a gyakrabban használt gomboknak egy idő után a rugó elkezd nyikorogni, ami pici frusztrációt okozva. Ezt leszámítva nincs vele nagyobb baj.

DSC05363 Természetesen az MX Brown-hoz hasonlóan ez is tactile, így van visszajelzésünk hangba egy kiálló kis műanyag résznek köszönhetően, de a gomb a blue kapcsolókkal ellentétben lényegében linerálisan nyomható le, nem pedig az aktivációs pont elérése után ugrik le a kapcsoló körüli váz a visszajelzés klikk hangját kiadni. És ha már hang, akkor megemlítem, hogy a Kailh kapcsolók valamivel hangosabbra sikeredtek Cherry-s társaiknál, de nem vészes a különbség. A tesztben nem tértem rá ki, de a billentyűzet nem teljesen mechanikus, ugyanis az Enter, a Space és a hosszabb billentyűk lenyomásához bevetették a korábban már ismert kis fémrudas kitámasztós-visszaugrós megoldást, de ennek pusztán az az oka, hogy valamivel olcsóbb legyen az előállítási költség.

Küllem

DSC05359

A billentyűzet alakja amorf, azaz mondhatni formátlan, de persze némi szabályozottság megfigyelhető benne. Ami zavaró benne, az talán, annyi, hogy kicsit túl szélesre sikeredett, így az asztalom billentyűzettartó részébe is alig tudtam belepasszírozni. Szélességben nagyjából a Steelseries Apex Raw-val ér fel, amiről azért szabad szemmel látni lehet hatalmas méretét, pláne az RGB-s Apexen Szerencsére határeset, de nem kockáztatnék én meg ilyen széles billentyűzetet legyártani. A két szélén LED megvilágítású átlátszó műanyag felület kapott helyet, amely szinkronban világít a billentyűzet kapcsolóival. És ha már világítás, még mindig dicsérem a Tesoro-t, ugyanis nagyon szép, élénk színekkel dolgozik a billentyűzet, pláne a LED-ek körüli műanyag felületnek köszönhetően, ami nagyobb méretekkel rendelkező fényerőt továbbít a fehér műanyaglap felé, majd annak visszaverődését mi sokkal színgazdagabbnak látjuk, mint egyéb más rivális billentyűzetét. Ami negatívum, az a fehér fény, bár ez az összes RGB-s billentyűzetnél vérző pont. A vázra visszatérve a keret szálcsiszolt fémhatást kelt, míg az alsó csuklótámasz felület bordázott alumíniumlapra hajaz.

DSC05357

Az USB kábel nem eltávolítható, cserébe aranyozott felületű, a kábel harisnyázott, illetve az alapkábel mellé kapunk még egy USB csatlakozót, illetve egy hang-ki és mikrofon kimenetet (3,5 jack) is. Ezekre magyarázatot nyújthat az, hogy a visszajelző panel alatt helyet kapott egy USB hub rész, ahol fejhallgató és mikrofon bemenet is tiszteletét teszi egy plusz DC-bemenettel. Ennek szerepe az lenne, hogy ha telefont töltenénk a billentyűzeten, és nem csak valami mp3-at vagy kis energiát igénylő eszközt csatlakoztatnánk rá (ettől függetlenül a gyártó a telefontöltést nem ajánlja), akkor az ahhoz mellékelt DC/USB kábelt be kell dugnunk a billentyűzetbe, és a számítógépbe, hogy plusz energiát nyerjen a hub rész, ezáltal esélyt adva a nagyobb energiát igényló eszközök töltésére. A szerkezete masszív a billentyűzetnek, a csúszásgátlók jól lettek elhelyezve, a talpakért külön pont a Tesoronak, ugyanis skálázható a magasság. Vagyis két profil közül választhatunk, attól függően, hogy hogy kényelmesebb számunkra a billentyűzet használata.

Óh Driver, bár csak ne léteznél…

2d

Annyira negatívumok nem hangzottak el, tehát jöhet a szidható rész, ami a szoftveres támogatásban keresendő. Kezdjük azzal, hogy a Firmware frissítő felület és a Driver külön programként létezik. Ez még elnézhető, de érdemes gyakran futtatni a Firmware keresőt, hátha javítanak pár dolgot. Ugyanis van mit. Ugyan a billentyűzet 9 világítási profilja hardveresen kódolva van a billentyűzet alapmemóriájában, de állítani csak a szoftverben lehet. Ja, hogy mi is az a 9? Trigger; amikor akkor világít egy adott gomb, ha azt lenyomtad. A Ripple, vagyis fodrozódás mód, ami 1 gombnyomásra egy hullámeffektet csinál. Firework vagyis tűzijáték, amely a billentyűzet alap statikus színéhez egy random színt generálva mini tűzijátékot készít 1 gombnyomásra. Radiation, sugárnyaláb, ami gombnyomásra sugárnyalábot lő ki magából. Légzés, amit úgy is tudtok… Wave, a hullám mód, amely spektrum színekben világít, ami szép, csak a zöld valahogy kimaradt… Spektrum, ahol magunknak állíthatjuk be külön-külön gombonként a színeket, de effektet nem lehet állítani rájuk pluszba.

DSC05219

Ugyebár volna még egy statikus mód, illetve egy audio mód, ami ráadásul hibásan is működik. Az Audio mód működéshez igényli a fejhallgató kimenet használatát, ergo lefoglalja a gép hangforrását, cserébe ritmusra színeket generál. Sebaj, ott van a fejhallgató bementet a hub részen! Ami kilövi a világítást, de visszaadja a hangot. Ergo sok hasznát nem vesszük az effektnek. Mellékesen megjegyezném, hogy ez lehet, hogy csak az általam használt tesztbillentyűzet hibája volt, de nem lehet elég óvatosan megközelíteni a dolgot.

Szoftverre visszakanyarodva van makró, és minden más beállítási opció, pl gombokat tudunk átprogramozni, úgy, hogy más gombként funkcionáljanak, vagy épp programokat nyisson meg, csak egy a bibi. A Driver csak az USA kiosztással funkcionál 100%-osan, ergo a magyar kiosztást, és azon gombokat nem ismeri. Ez miért baj? Mert azokon a gombokon kiesik a beállítások lehetősége, még a világítás tekintetében is. Csinálhatunk pixelartot a billentyűzeten, de egy pár gomb akkor nem fog világítani. És ha csak ennyi lenne idegesítő a driverben, még okés lenne, de nem, a legborzasztóbb dolog az, amikor lezárolja magát, mert egy menüpontból nem léptél ki. Tegyük fel, hogy állítasz egy gombot, rámész a mentésre, azt gondolnád készen vagy, de nem… Amíg nem mész rá az adott menüben a kilépés gombra, addig a driver konkrétan lezárolja magát neked, és semmit nem enged benne csinálni. Frusztráló? De még mennyire.

1d

A cseresznye a habon meg maga a felület, ami egyrészt nem mondható szépnek, másrészt ha valaki véletlenül benéz a driver mappájába, képek tömkelegét látja. Hogy milyen képekét? Hát a driverét, mert csak képekből áll, megy egy konfig fájlból, és nagyjából +3 dll fájl, na meg persze az indítófájl. Meglepő? Egy picit, ráadásul rettenetesen elkeserítő Nem azt mondom, hogy a kisebb gyártók, mint a Genesis, meg az Ozone ne követnék el ezt az aljasságot, de náluk legalább nem kell a kilépéssel szenvedni, meg ők szépen rejtett mappába helyezték a képeket, ellentétben a Tesoroval, akiket imádok és gyűlölök egyszerre, mert ilyen apró figyelmetlenségekkel felhasználók ezreinek okoznak bosszúságokat. Tehát összegezve a Driver egy borzalom, amiről több szót nem szeretnék ejteni, mert kellemetlen emlékeket idéz elő.

Összegzés

DSC05174

Konklúzióként viszont mégis arra jutok, hogy ajánlani tudom a billentyűzetet. A hibák javarészt megszokhatók, a jóhiszemű ember meg úgy is vár reménytelenül a javításra, amit lehet, hogy sosem készít el a gyártó. Viszont van beépített memória, ami külön profilokra van osztva, a profilonkénti beállítások sokaságát pedig mind el tudja tárolni az a kis fél megás tárhely. A géppel 1000 Hz-es frekvencián kommunikál, a kis ARM proci szívét-lelkét adja bele a munkába, ráadásul n-key és 6-key rollover között is választhatunk még. Bár az utóbbi beállítást csak mazochistáknak ajánlok, mert korlátozza az eszköz használhatóságát. Tehát ha hardveresen nézzük, az eszköz kész csoda, pláne annyiért, amennyit elkérnek érte riválisaihoz képest. A szoftveres hibák meg javíthatók. Magyarán ha a szoftverhibák felett szemet hunyok, akkor a Tesoro a Lobera Spectrum 38 000 forintos árával egy olyan magyar kiosztású billentyűzetet ad a kezünkbe, amely hardveresen mondhatni tökéletes társunk lesz évekig, ráadásul sok dolgot szoftver nélkül is be tudunk rajta állítani (makrókat is), így azt csak vész esetén kell használnunk. Személy szerint én a hibáival együtt a szívembe zártam a billentyűzetet, ugyanis egy nagyon jó élménnyel gazdagodtam, köszönhetően neki.

ajanlott[1]

TESORO LOGO

A billentyűzetet az FPO Hungary biztosította számunkra, melyet ezúton is köszönünk nekik.

FPO[1]

Dizájn
Tudás
Szoftver
Ár/Érték arány
Final Thoughts

Konklúzióként viszont mégis arra jutok, hogy ajánlani tudom a billentyűzetet. A hibák javarészt megszokhatók, a jóhiszemű ember meg úgy is vár reménytelenül a javításra, amit lehet, hogy sosem készít el a gyártó. Viszont van beépített memória, ami külön profilokra van osztva, a profilonkénti beállítások sokaságát pedig mind el tudja tárolni az a kis fél megás tárhely. A géppel 1000 Hz-es frekvencián kommunikál, a kis ARM proci szívét-lelkét adja bele a munkába, ráadásul n-key és 6-key rollover között is választhatunk még. Bár az utóbbi beállítást csak mazochistáknak ajánlok, mert korlátozza az eszköz használhatóságát. Tehát ha hardveresen nézzük, az eszköz kész csoda, pláne annyiért, amennyit elkérnek érte riválisaihoz képest. A szoftveres hibák meg javíthatók. Magyarán ha a szoftverhibák felett szemet hunyok, akkor a Tesoro a Lobera Spectrum 38 000 forintos árával egy olyan magyar kiosztású billentyűzetet ad a kezünkbe, amely hardveresen mondhatni tökéletes társunk lesz évekig, ráadásul sok dolgot szoftver nélkül is be tudunk rajta állítani (makrókat is), így azt csak vész esetén kell használnunk. Személy szerint én a hibáival együtt a szívembe zártam a billentyűzetet, ugyanis egy nagyon jó élménnyel gazdagodtam, köszönhetően neki.

Overall Score 3.9 Ajánlott
Readers Rating
0 votes
0