Hardver

Játszunk ezeréves perifériákkal…


…na jó nem olyan régivel, mivel olyat nem sikerült beszereznem, de még azt a klasszikus fehér színűt sem, aminek nem tudom, hogy mi a gyártója, de emlékszem, amikor általános iskolában olyannal pötyögtük be a teknősnek a koordinátákat. Szép idők… Viccet félre téve ez egy komolynak (érdekesnek) mondható teszt lesz, melynek célja bemutatni, hogy mi a különbség akkor, ha a korabeli játékokat nem „modern” hanem régebbi perifériákon toljuk valamint az egyes perifériák le is tesztelődnek, illetve beszámolok az egyes nehézségekről.

Biztos lesznek páran, akik ki röhögnek és a bezár gombra nyomnak, de ilyen is kell. Az ötlet akkor jött, amikor a húgom majd utána az én modern billentyű és egér kombóink megadták magukat. Szóval először beszélek a „korabeli” perifériákról.

 

A Cooler Master Devastator I egér után (azért jelzem, hogy „I”, mert már van belőle második kiadás „II” néven), amit még külön vásároltam a bill. nélkül, (vagyis a Devastator I billentyűzetről nincs tapasztalatom, de egy másik kolléga tesztjéről a hivatkozásra kattintva olvashattok róla) és ami nekem nagyon tetszett, úgy döntöttem, hogy az utána megjelenő Octane kombót beszerzem. A termékekről megoszlóak a véleményeim. A billentyűzet számomra megfelelt. A 19 gombos anti-ghosting funkcióját jól kilehetett használni. A háttérfények színei szépek, fényerejük állíthatósága hasznos, a lélegző világítás mód értelmét nem igazán értettem. így azt nem is kapcsoltam be csak akkor, ha valakinek megmutattam mit tud a bill. Anyaghasználata rendben volt, bár az oldalain sok volt az éles sarok. A gumitalpakkal nem csúszott csak akkor, amikor a magasító lábak használatban voltak.  A egér számomra csalódás volt. Tapintásra is érződött, hogy rosszabb anyagból van, mint a Devastator I-nek. Azt nem tudom, mennyit számít, hogy néha a játék hevében „eldobtam” az egeret, de a LED-ek majd 1 év használat után megbuggyantak és felemásan kezdtek el világítani. Szóval most is garanciában van. Összegezve: Az Octane billentyűzet és egér család ideális játékra. Beragadó gombbal nem találkoztam, a fényeknek hála a lámpát sosem kellett felkapcsolni (azonban nappali fénynél is kellett a megvilágítás mivel a nélkül leolvashatatlanok a szimbólumok), Az egér funkciói is jók. Az oldalsó gombok hasznosak, a 4 fokozatú DPI váltóval jól be lehet lőni az érzékenységet. Egyedül az 5-6 mm-es emelési magasságot kellett megszoknom.

maxresdefault

Mint fentebb írtam az Octane kombó elesett, de valamivel mégis tolni kell a játékokat. Jött az első átmeneti megoldás: Chicony KU-0420 slim billentyűzet mellé pedig egy B100-as Logitech optikai egér. Mindkét periféria egyszerű mezei termék. Az egér 800 DPI-os és standard 3 gombos. A billen annyi extra felsorolható, hogy elég sok és hasznos médiagombbal rendelkezik. Nagyon megszoktam, hogy netezés, vagy a mappák között az előre hátra gombok megnyomásával az egéren gyorsabban tudtam dolgozni, de a Logitech erre nem volt képes. Szerencsére a klaviatúrán található médiagombok kisegítettek, így az előre és hátra, kereső, zenelejátszó, számológép, böngésző egyszerűen egy gombnyomással elérhetőek voltak. Ja és ugye a médiavezérlőkről ne feledkezzek meg. Még egy nagy volume tekerő is beépítésre került. Majdnem tökéletes ez a billentyűzet csak egy gond van vele, nem tud elég gombnyomást végrehajtani. Legalábbis azokat nem, amiket én akarom. Ez leginkább Battlefield-nél jött elő, amikor futok vagy boost-al megyek a járművel és a Caps-ot megnyomva szeretném előhozni a map-ot (igen, nekem a Caps-ra van állítva a map előhívás), de nem sikerül csak, ha leveszem az ujjam a Shift-ről. Azonban a normál beállításokkal ugyanúgy működik. Az egérről nincs mit mondanom. Nem vagyok az a nagy DPI beállításos ember. Nekem a max 1600-2000 bőven elég. Ez a 800 jócskán alábbhagy, de nem szenvedtem vele akkora hátrányt, főleg azért is mert szoftveresen fellehet húzni a gyorsaságát. Összegezve: A klaviatúra előnye, hogy kényelmes volt és kényelmesebb volt az Octane-nél a gépelés (bejön ez a slim). Nagyon tetszettek a médiagombok, de különösképpen a volume tekerő. Hátránya, hogy vannak beragadó gombjai, de úgy beragadó, hogy nem lehet lenyomni. Ez persze nem állandó, valószínűleg nem mindegy, hogy a kupa melyik részét nyomjuk meg. Hátránya, hogy nincs háttérvilágítása, így néha kellett a lámpa. Végül pedig a legrosszabb hátránya, ami engem érintett az az, hogy Shift+W közben nem érzékeli a Caps Look gombot. Nekem ez a beállítás az ideális, de ezt a kényelmet nem tudja nyújtani ez a billentyűzet. Az egérről nem sok dolog mondható el: kényelmes csak kevés a gomb. Végeredményként kijelentem, hogy ezekkel is lehet játszani.

20160612_134801

Chicony KU-0420 slim billentyűzet és Logitech B100 optikai egér

Következő cserénél csak a billentyűzet lett váltva, az egér maradt. A klaviatúra egy Logitech Classic Keyboard 200 volt, ami egy borzalom. Az Octane előtt használtam, de mikor elém került teljesen másra emlékeztem. A billentyűzet gombjait extra nehéz lenyomni, nincsenek média gombok. Egyetlen pozitívuma az a több gombos kezelés. Ami a Chicony-nál zavart játék közben az a Logitech-nél nem volt gond, de amekkora erővel kell nyomni a gombokat abba a kezem belefájdul. Végeredményként: ez a billentyűzet nem való huzamosabb játékhoz.

20160612_134404

Logitech Classic Keyboard 200 billentyűzet és Logitech B100 optikai egér

Végül az utolsó és izgalmas páros következik. Igazán old klaviatúrát nem sikerült beszereznem, de golyós egeret igen (márkája ismeretlen). Kezdjük az billel, ami szintén Logitech azon belül egy K200-as. Az eddigi teszt alanyok közül a legjobb. Ezt a cikket is vele gépeltem le. Nagyon kényelmes periféria. A kupakok slim kialakításúak, a gombok lenyomásához nem szükséges nagy erőt kifejteni. A felíratok nagyon jól láthatóak. Média gombok is találhatóak rajta, összesen 10 darab. Sajnos nincs köztük az oda vissza gomb valamint a zenék léptetéséhez való gombok. Csak az igazán szükségesek és azokkal meg is voltam elégedve. Talán a Chicony egy fokkal kényelmesebb és médiagombokkal is bővebb. Játék közben sem volt okom a panaszra. Megtartotta kényelmességét és a több gombos kezelés is jól működött. Na de az egér… katasztrófa. A fogásra és kényelemre nem is olyan rossz, a görgője határozott, de a két fő nyomógombnak nagy a holtjátéka. Normális használathoz annyira nem borzasztó. A Windows egér beállításoknál a mozgási sebesség csúszkáján bőven tolnom kellett a gyors felé, hogy a monitor két oldala közti távolságot úgy érjem el, hogy nem esik le az egér a padról. Ugyan ez volt az első lépésem a játékokban, de a lassú sebesség mellett egy másik probléma is volt, amit semmivel sem lehetett javítani. Gondolom nem volt nehéz kitalálni, hogy ez maga a golyó. FPS játékoknál használtam, legalábbis egy játéknál, mert olyan idegesítő volt a probléma. Ugye mindenki szokta emelgetni az egeret (például optikai) és, amikor az visszatevődik a padra, akkor a kurzor csak egy minimálisat mozdul el. Ez nagyon nem igaz a golyós egérnél. Az egész golyó mozog egy nála nagyobb „rekeszben” és, mikor az ember megemeli az egeret, a golyó úgy esik le, hogy az közben valamennyit elmozdul/gördül. Az elmozdulás pedig a kurzoron válik láthatóvá, ami nagyon nagy. Megint csak a Battlefield-et tudom felhozni példaként, amiben az egér letétele után a hírtelen nagyon nagyot ugrik arrébb a nézet. A golyónak az egyenetlen mozgása pedig a scope-ba nézéskor látszódik igazán, főleg sniper-nél. A laggolás szerű nézet ugrást nem tudtam megszokni. Nagyon idegesítő volt, így nem is használtam túl sokáig ezt a noname golyós egeret. Végeredményként: a billentyű nagyon jó, aki egy egyszerű, de jó minőségű beviteli eszközre vágyik, amivel játszani is akar, annak csak ajánlani tudom. Az egérről nem sok jót tudok mondani. Érdekes volt kipróbálni és tapasztalni a vele való játszást, de csak nosztalgiára vágyóknak ajánlott.

20160612_134442

Logitech K200 slim billentyűzet és noname golyós egér

Ha érdekesnek találtátok a cikket, illetve ezt a fajta témát akkor írjátok le véleményeiteket. Ha pedig esetleg van ötleteitek hasonló tesztre, akkor jelezzétek. J