nosztalgikus-csata-hd-ben-swine-hd-remastered-teszt

Nosztalgikus csata HD-ben - S.W.I.N.E. HD Remastered teszt

2019. május 24. Bordás Dávid Játék

Gondolom sokatokban ott él gyermekkorotok meghatározó játéka. Van amelyikőtöknek ez a 80-as, másoknak a 90-es évekre tehető ez a játék. Számomra a 2000-es években kezdődött (igen későn) a videójátékok őrülete. Sok jó játék született akkoriban és sokat közülük ki is próbáltam annó. De a szívemhez igen közel áll egy magyar fejlesztésű játék, a S.W.I.N.E.

Az eredeti játék 2001-ben jelent meg, de nem ekkor találkoztam vele először. Akkor még nem követtem mikor milyen játék jelenik meg, elvégre még csak 8 éves voltam. Pár évvel később, nagyjából 10 évesen lett egyáltalán számító gépünk és az első eredeti játékaim között volt a S.W.I.N.E. 10-12 évesen nem voltam nagy stratéga, de a folyamatos kudarcok ellenére egész rendesen lekötött a játék. Persze rásegített, hogy volt benne nem csak magyar nyelv, de magyar szinkronnal is megfűszerezték a StormRegion fejlesztői. Ez sokat rátett az élményre a nyulak és a disznók harcában. Az emlékek még mindig szépek és akkoriban nagyon imádtam ezt a játékot, pedig akkoriban a szakértők nem tartották kiemelkedő játéknak. Egyszerűen egy átlagos RTS játékot láttak benne. Persze mi magyarok kicsit másképpen láttuk a helyzetet, de az égbe azért akkor sem magasztaltuk. 
A fejlesztők első játéka volt a S.W.I.N.E., de sikerült mégis maradandót alkotniuk. Később olyan címek tartoztak a repertoárjukba, mint a Codename: Panzers sorozat, ami már egy nagy sikerű RTS játék sorozat. A StormRegion 2008-ban feloszlott ugyan, de 2015-ben néhány volt alkalmazott, legfőképpen a S.W.I.N.E.-on dolgozók közül újra összeálltak és Kite Games néven folytatták a játékkészítést. Az idei évre egyik dobásuk pedig az év elején bejelentett S.W.I.N.E. HD Remastered lett. Nem régiben meg is jelent a játék, így ki is próbáltuk.

Aki ismerte korábban már a játékot és melyik mai magyar felnőtt ne ismerné, az ismerős dolgokkal fog találkozni az indítás után. Ugyanaz a menü fogad minket és azonnal felébredt bennem a 10 év körüli kis srác, aki még szinte kezdő játékosként csöppent bele a nyulak és a disznók harcába. Azonnal elkapott az érzés, hogy mennyire vártam a Remastered verzió megjelenését és azonnal játszani akarok vele. De előtte azért még érdemes megnézni a beállításokat, mert bekerült három fontos dolog a játékba, amit érdemes megjegyezni. A HD Remastered általánosságban alapvető része, hogy bekerült a játékba nem csak a 16:9-es képarány, hanem a 4k felbontás is. Emellett az élsimítás is finomodott, nagyobb léptékben állítható. Végül pedig bekerült az anisotropic szűrés is. 

De kezdjünk is neki a játéknak. A setting semmit nem változott, a nyulak és a disznók seregei küzdenek egymás ellen különféle földi járműves egységekkel, vagyis gyalogos egységeket ne keressünk a játékban. Viszont légi egységek a segítségünkre lehetnek, igaz ezek csak szőnyegbombázásra vagy utánpótlás szállítására alkalmasak. A földi egységek tárháza viszont elég széles. Az egyszerű géppuskás harcjárműtől az önjáró lövegig sokféle gépezet van. Például a fentebb említett légi támogatás a parancsnoki jármű különleges képessége. Az ilyen képessége majdnem minden egységnek van, ami harc közben igen hasznos tud lenni. Igaz vannak olyan járművek, ami csak speciális képességgel rendelkeznek. Ilyen az aknás jármű, ami az alapvető lassú mozgásán és kis felderítő hatókörén kívül a speciális képességét használja, vagyis az aknák lehelyezését. Támogató egységek is vannak, mivel ellátmányra is szükség lehet a harcmezőn, üzemanyag, lőszer és alkatrészek formájában. Ezek maguktól nem tudnak mozogni, így mindig szükség lesz hozzájuk egy vontató járműre. Ez és más menedzselési problémák miatt kell jól kiválasztanunk az egységeinket a küldetések előtt. Mivel minden küldetés előtt kiválaszthatjuk milyen mennyiségű és milyenségű egységekkel indulunk harcba. Egy adott összegből kell gazdálkodni, amiből megvehetjük a járműveket és utánfutókat. Ezekre még 3 bónuszt is pakolhatunk, ami ugyan több pénzbe kerül, de sebesség mellett, extra lőszert vagy páncélzatot is választhatunk az adott járműre. A bevetések a nyulak és a disznók oldalán is változatosak, bár nem nagy a választék. A területtisztítóstól a területvédősig megtalálható pár változatosabb is, mint a menj ide foglald el majd védd meg az ellentámadó erőktől. De ezek a küldetések az eredeti verzióhoz hűen nem könnyűek. Hátulgombolós koromban a könnyű fokozattal sem jutottam nagyon sokáig, mert valami nehézségbe ütköztem. Felnőtt fejjel a közepes fokozatot jelöltem meg kijátszandó szintnek, de itt is volt azért olyan küldetés, ami megizzasztott egy cseppet a néhol indokolatlan nagy túlerő miatt.
Ne menjünk el szó nélkül a multi mellett sem. Itt sem történt egetrengető változás, vagyis maradt a 8 fős multi az eredeti játékmódokkal, ami az egymás legyőzése mellett a capture the flag móddal válik igazán izgalmassá. Ja és azt mondtam, hogy támogatja a LAN meccseket is? 

A nyulak és a disznók kampánya annyiban tér el küldetésekben, hogy a nyulak inkább támadójellegűbb feladatokat kapnak, mivel a történet szerint a disznók az úgy mond megszálló erők, akiket ki kell űzni a répaföldekről. Míg a disznó erők inkább védelmi feladatokat kapnak a nyulak megfékezésére. Persze teljességhez hozzátartozik, hogy a küldetések előtt kapunk kis történeteket is, melyek felvázolják a kialakult helyzetet és az, mi lesz a feladatunk az adott pályán. Ehhez pár kvázi átvezető videót is kapunk, amik betekintést engednek abba miként indult a háború, vagy hogyan lesz vége, ha végigmegyünk a kampányokon.
A játékhoz nagyon sokat hozzáad nem csak a magyar felirat, de a magyar szinkron is. Ugye manapság nagyon ritka, hogy egy játékot magyar szinkronnal jelentessenek meg nálunk, amire a modern játékoknál őszintén nem is látom szükségét. Viszont itt nagyon illik az egészhez. Ehhez persze az is kell, hogy jó legyen a szinkron kivitelezése. Itt ez meg is van. A mesélő jól végzi a dolgát a küldetések előtt, de az egységek beszólásai egyszerűen hibátlanok. Feldobja az amúgy kicsit lapos hangulatot. 

Igen, sajnos a küldetések kezdetén és közben is eléggé lapos a hangulat és ez a pályákból eredhet. Ugyanis a pályákat azon kívül, hogy bevilágították szép fényekkel és élesebbé tették a textúrákat, nem sok változtatást kaptak. Egy-két helyen lehetett volna sűríteni a növényzetet, vagy kissé kibővíteni egy várost. Kicsit üresnek tűnik néhány pályarész. De a grafika természetesen nagyon szép még mai szemmel nézve is jól néznek ki a modellek, az új fények, meg legfőképpen az éjszakai pályákon jönnek ki milyen jók. A hangok egy részéről már beszéltem a szinkronnál, ami még mindig 5*-ös. A zene ugyanaz, mint az eredetiben, de azon nem is kell változtatni semmit, mivel úgy jó ahogy van.  

A játékot kétféle szemmel is lehet nézni. Egyrészt nézhetjük a retrószemüvegünkön keresztül, ami 18 évvel ezelőtti szinthez méri a játékot, vagy a modern 2019-es szemmel, ami a mai szintnek megfelelően kezeli a S.W.I.N.E.-t. Ha az előbbin keresztül szemléljük mindent megkap a játékos, amire számíthat, egy olyan csomagban, ami lehetővé teszi a modern rendszereken való futtatását a játéknak. Az eredeti érzés visszaköszön a játékban az első indítástól. Minden nagyon jól működik a maga egyszerűségében. De ha a másik szemüveget tesszük fel, máris feltűnhet pár dolog. Javítottak a modelleken részletesebbek lettek, de a pályák néhol (nekem) üresek. Vagy a menüben én elbírtam volna egy kampány folytatása gombot, hogy ne kelljen keresgetni a mentés betöltése gombot. Van aki azt mondja elvesztette volna az ízét a játék, ha nagyon hozzányúltak volna és egy durvább szépítésen esett volna át a játék, van aki, pedig azt mondja ez ma igen kevés egy Remastered játéktól. Ha hozzávesszük, hogy messze nem egy teljes árú játékról van szó, mivel Steam-en 10 eurót kóstál, akkor már kicsit más a helyzet. De egy-két apró plusz funkció még belefért volna. 
Sokaknál úgyis a retro faktor megveteti a játékot, a gyermekkori érzések visszahozatala felbecsülhetetlen. Így csak azt tudom mondani, hogy a fanoknak kötelező. 

Emellett köszönjük a teszt lehetőséget a Magnew Games-nek.

Írta: Bordás Dávid