A 2001-es év egyik legmeghatározóbb konzol játéka volt a Halo. Sajnos a PC-seknek egészen 2003-ig kellett várniuk a játékra. A két év idegőrlő várakozás ellenére sem csökkent a játékosok tábora.

Halo: Combat Evolved

Emlékszem október volt, az ablakon kitekintve már láthatóak voltak a sárguló levelek, melyeket még mindig nem engedtek el maguktól a fák. Talán nem is akarták, hogy jöjjön a tél, de a napok akkoriban gyorsan teltek (főleg így, közel 10 év után visszatekintve). A játékot nagyon vártam, de nem akartam az elsők közt megvenni, inkább kivártam, amíg az első teszt meg nem jelenik. Akkoriban nagy Gamestar olvasó voltam (nem titok, elárulhatom, mivel akkoriban a Rendszerigény még talán tervben sem létezett), már nem is emlékszem, hogy melyik számban jelent meg, annyira régen volt. Több oldalas teszt volt, mindenre kitért, kivesézve a legapróbb részletekig és kihozva a játékból a maximumot. Régen olvastam ekkora élvezettel bármit is. Kicsit félve is indultam neki a tesztnek, mivel tudtam, hogy a Gamestar-os írást nehéz lesz túlszárnyalni, de aztán rájöttem, hogy nem is ez a cél. Nem akarok senkinél sem jobbat írni, mert nincs is jogom eldönteni, hogy ki a jobb, elvégre ez az olvasók felelőssége. A célom az írással, hogy Ti, Kedves Olvasók újra elővegyétek a játékot, poroljátok le és izguljátok végig újra Master Chief kezdeti kalandjait.

 A „nem” túl távoli jövőben...

 Ha minden igaz, akkor 2552-ben járunk, a Föld bolygót már régen elhagyta az emberiség, hogy újabb és újabb bolygókat meghódítva hirdessék fajunk felsőbbrendűségét. A terjeszkedés sokáig zavartalanul ment, amíg a tőlünk technológiailag gyengébb fajok bolygóit sorra foglaltuk el, de 2525-ben változás történt. Az idegen civilizációk megelégelték fajunk terjeszkedését és szövetségbe tömörültek, melyet Covenant-nak neveztek el. Legerősebb tagjaikat az Elite-ek alkotják, míg találhatunk köztük jóval gyengébb harcerőt képző gyalogosokat, akik fejvesztve menekülnek, ha meglátnak minket. Szóval a játék a két civilizáció közötti küzdelem egy időszakát öleli fel, de hogy ne menjen minden gondtalanul mindig jön egy nevető (?) harmadik fél. A háborúban a technológiailag fejlettebb és létszámukat tekintve túlerőben lévő Covenant áll győzelemre. Rajtunk áll, hogy képesek vagyunk-e fordítani az álláson és visszaverni a Covenant seregeket.

[caption id="attachment_22801" align="aligncenter" width="300"] Master chief[/caption]

Ahogy az előző bekezdésből kiderül a történet már önmagában megér egy misét, melyet el is olvashattok, ha kezetek ügyébe akad Larry Niven: The Ringworld Engineers című könyve. A szpoilereket kihagyom, de érdemes végigküzdeni a nem éppen rövid játékot. Igen jól olvassátok, aki egy Call of Duty vagy Medal of Honor féle 4-5 játékórás arcade kikapcsolódásra vágyódik, az inkább hanyagolja a Halo-t. Ennek idő kell, idő, hogy kibontakozzon előttük a játék valódi szépsége.

 Audiovizuális élményeim

 A grafikát tekintve 2003-ban már húzhattuk kicsit a szánkat, mivel alapvetően nem sokat változott a 2001-es konzolos kiadás óta. Ennek ellenére szép és gyors volt, ami fontos szempont egy taktikai fps-nél. Igazándiból nem is tudom mit lehetne a grafikáról elmondani, nézzétek meg a mellékelt képeket és döntsétek el ti magatok, hogy manapság ez jónak számít-e. Véleményem szerint eljárt már fölötte az idő, de ma is élvezhető és tényleg gyors. Egy mai alsó kategóriás gép már gond nélkül viszi maximális grafikai beállítások mellett.  Jó hír, hogy teljesen Win 7 kompatibilis, semmit nem kell állítani, magától megy, akadozás nélkül. A hangokat tekintve a játék nem szégyenkezhet. A zenék a mai napig felcsigázzák az embert, illeszkednek az aktuális eseményhez (halk, sejtelmes zene, amikor megközelítjük az ellent, majd pörgősre vált, amikor megtámadjuk azt). A hangok terén sem találtam kivetnivalókat, bár életemben nem teszteltem jövőbeli fegyvereket és Covenant csúzlikat, de ha elképzelem, akkor valahogy így kell szólniuk:)

 Miből lesz a cserebogár?

 A játékmenetről sem tudok igazán sokat írni, egyetlen szót találtam, amely a legjobban kifejezi azt: LEHENGERLŐ. Ezt így csupa nagybetűvel. Az első űrhajós pálya monotonitása után már kezdhetjük is ténykedésünket a gyűrűbolygón (Halo-n). A pályák viszonylag nagy teret ölelnek fel, legalább is akkoriban ez nagynak számított. Ezek szabadon bejárhatóak, akár gyalog, akár járművel (igen, jól olvassátok jármű is akad bőven, de ezekről majd később). A pályák igen változatosak, de ami még őket is felülmúlja azok a küldetések. Na itt a “találd meg a lezuhant gép túlélőitől” a “számold fel az ellenség ellenállását” küldetésekig számtalan lesz. Igazándiból össze akartam számolni, hogy hány féle küldetés létezik a játékban, de feladtam. Egy valóságos háborúhoz (na nem mintha ilyenben valaha részem lett volna) jól igazodik.

[caption id="attachment_22797" align="aligncenter" width="300"] Ilyen csúnyaságokkal találkozunk majd a legtöbbször[/caption]

Folyamatosan változó helyzet és az ehhez igazodó küldetések. Egyetlen hibája talán, hogy a végére mégis monotonná válik. A játék elég hosszúra sikerült. Jómagam egy hétvégén keresztül nyúztam és ez azért nálam jó aránynak számít (a COD illetve MOH részek pár órának számítanak nálam), de hiába a változatos küldetések és a kidolgozott történet, egy idő után azért már vártam a végét. Félreértés ne essék, a játék 100%-ig profi munka és végig szórakoztató marad, de mondjuk, ha a játékidő ennek csak a 80%-a lett volna, akkor ideálisabb lett volna.

 Van mindehhez jogsid?

 Ahogy azt korábban említettem többféle járművet is használhatunk. Legalapvetőbb a Pelikán (Pelican) melyet nem irányíthatunk, de ők szállítanak minket pályáról pályára. Másik legalapvetőbb jármű a Warthog, amely lényegében egy Buggy. A platón elhelyeztek nekünk egy géppuskát, ha esetleg nagyobb ellenállásba ütköznénk. Összesen 3 embert képes szállítani, a vezetőt, egy utast, aki lehetőleg legyen mesterlövész és a géppuskás. Nyugodtan rábízhatjuk a vezetést embereinkre (igen, vannak emberek is, akik segítik előrehaladásunkat), mert feltalálják magukat. Azért, ha mégis eltévednénk érdemes átvenni a volánt. Emellett még akad pár jármű a teljesség igénye nélkül ott az ellenség Banshee-ja, amelyel az égből oszthatjuk az áldást, a Lidérc (Wraith). Szóval vezethető és nem vezethető járművekből akad bőven, érdemes őket kipróbálni, szándékosan nem írom le mindet, legyenek meglepetések. A járművekkel kapcsolatban egyetlen fura és irreális tényező, hogy, amennyiben felborulunk, úgy Master Chief pillanatok alatt felállítja a járművünket. Ez eleinte igen furcsa lehet és valósszerűtlen, de rendkívül hasznos, mert borulni fogunk az biztos.

 Kétséges egységek…

 A játék küldetéseit gyakran segítség által kell teljesítenünk. Állandó segítőtársunk Cortana a szuperintelligens számítógép, aki folyamatosan tanácsokkal lát el majd bennünket, illetve ő tartja a kapcsolatot a többi egységgel. A küldetések során ugyanakkor emberi segítőkre is lelhetünk, még pedig a UNSC (United Nations Space Command) tengerészgyalogosaira. Ha rendelkezünk járművel, úgy megnövelhetjük harcértéküket, de amúgy nem sok segítségre lesznek. Viszonylag könnyen elesnek és igen kevés ellenséges egységet képesek lelőni. Sajnos irányítani nem tudjuk őket, tehát parancsokat nem osztogathatunk nekik, pedig hasznos lehetett volna. Növelte volna a taktikázási lehetőségeket is a játékban, így viszont inkább arra jók, hogy az ellenség tüzét lekössék, amíg mi átkaroljuk őket. Más kérdés, ha közben beültetjük őket egy járműbe, ilyenkor harcértékük megsokszorozódik. Emiatt érdemes rájuk vigyázni, mert gyakran hasznos segítők lehetnek.

[caption id="attachment_22802" align="aligncenter" width="300"] Akcióban a Buggy![/caption]

A játékot újra elővéve rájöttem, hogy mi hiányzott az életemből, a Halo. Újra tinédzsernek éreztem magam, ahogy Master Chief kalandjait követtem végig. Újra éreztem azt a lázat, melyet egy ilyen játék nyújtani képes. Talán túl sokat nosztalgiázom, de valahogy a régebbi játékok, melyek a fiatalságomat (na nem mintha most öreg lennék) végigkísérték számomra sokkal nagyobb élvezetet nyújtanak, mint mai társaik. A Halo egy profin elkészített játék, profi hangokkal, zenével, történetvezetéssel, pályaszerkesztéssel. Véleményem szerint a mai játékok is megszégyenítően profi munka.

 Summázva

 Hiányosságot talán nem nehéz találni benne, mivel embereink mesterséges intelligenciája sajnos elmarad az Covenant egységeitől, ugyanakkor kevesebb harcerőt is képeznek, ha csak nem szállnak be egy harcjárműbe. A nagy pályáknak hála, néha elakadhat az ember, járművek nélkül pedig sokszor évekig tart eljutni A-ból B-be. Ennek ellenére a játék folyamatosan odaszögezett a monitor elé, ettől pedig csak a mellékhelyiség és a konyha tudod elválasztani. A realizmusra (azért még mindig több van ebben, mint hasonszőrű társaiban) jellemző, hogy nem hordhatunk magunkkal egy teljes fegyverarzenált, csak két fegyver lehet egyszerre nálunk és kétféle gránát. Sajnos az emberi faj csúzlijai eltörpülnek a Covenant fegyverek mellett, így érdemes gyorsan lecserélni fegyvereinket.

Az egészet összevetve remélem mindenkinek tetszett a cikk. Már érzem, hogy nem érek föl a Gamestar cikkéhez, de talán így is elértem a célom. Ha bárki közületek előveszi újra a játékot, akkor már megérte megírnom a tesztet.

Nosztalgiafaktor: 9