Egy kis történelem, mielőtt neki állok méltatni e páratlan remekművet, hátha valaki nem hallott róla:

1989-ben a FASA Corporation kiadott egy nagyszerű szerepjátékot, a Shadowrun-t. Ez egy Cyberpunk szerepjáték, messze a távoli jövőben játszódik, amelyben úgynevezett árnyvadászként tengethette „életét” a jó nép Seattle City-ben vagy bárhol az ismert világon. Rengeteg embert vonzott és vonz ma is az asztalok köré egy jót ökörködve pár óra erejéig. Természetesen azóta is folyamatosan fejlesztés alatt áll a szerepjáték, rengeteg novella és regény látott napvilágot.

Persze a kezdetek óta sok minden változott, FASA bezárt 2001-ben és más vállalat(ok) (Topps, Catalyst Game Lab) vette át a fejlesztést. Hogy miért kezdtem ezzel? Mert fontos a teszt alanyunk szempontjából, hiszen 5 a névvel fémjelzett videojáték született, bár némelyiknek nem sok köze volt a mutatványhoz... Ennek viszont nem is kevés van, szerencsére.

Lássuk az alap történetet. Régi új cimboránk Sam feldobja talpát egy Renrakuval történt incidens után 3 évvel, amit egy jó kis videóüzenetben közöl is velünk és megkér minket, hogy vadásszuk le gyilkosát egy kisebb összegért, amit már jó előre félrerakott nekünk letétbe... (milyen jól jött volna az a pár ezer nuyen az elején... De hát ilyen az élet.) Úgyhogy kezdetét is veheti a nagy nyomozás. Szinte teljesen leégve kezdjük a játékot, sokminden természetesen nem leledzik nálunk, csak egy bőrkabát, megbízható oldalfegyverünk valamint egy 70-es Beretta. Kicsit sétálgathatunk Seattle utcáin egészen a gyilkosság helyszínéig, közben beletanulva a harcrendszerbe. Innentől kezdve teljesen lineáris a játék, mind a fő mind a mellékküldetések tekintetében. Sajnos. Hiányoltam volna a szabadabb mozgást. (gondolom ezért nincs térkép a játékban...)

Küldetéseink végrehajtásában ugyan sokat nem segít, de a bal sarokban van egy stand-by jelzés, innen lehet elérni pda-t és sok mindent mást is (Küldetés leírás, karakterlap, inventory és egy háromtagú menü,) Fegyvert és egyéb cuccokat az óvóhelyen lehet vásárolni, minél előrébb haladunk a játékban annál bővebb a kínálat. Loot abszolút nincs, illetve talán 4 gránátot lehet felvenni meg pár chippet.

Természetesen Sam-et nem a Renraku távolította el, hanem egy jobb fajta sorozat gyilkos. Akit valaki felbérelt, persze a szálak ennél messzebbre húzódnak. Na ugorjunk is tovább elvégre ez nem végigjátszás.

Sok csavarra ne számítsatok játék közben. Bár amíg játszottam vele élveztem. (erre majd később visszatérek)

Válogathatunk néhány kasztból (Utcai szamuráj, Mágus, Dekás és még néhány) és fajból (pl. Ork, Elf, Troll), a kaszt kiválasztásakor akár átalakíthatjuk saját ízlésünkre a karakterünk kinézetét. Fejlődni úgynevezett karma pontokkal lehet, melyet végrehajtás közben vagy küldetés után kapunk, illetve néhány „beszélgetés” után egy keveset.

Kinézetre nagyon hasonlít a Fallout-ra, főleg azzal a hud-dal ami, lent vigyorog nekünk harcközben. Jó féle körökre osztott harc még dekázás közben is, bár néha már elegem volt belőle egy-egy húzósabb összetűzés esetén. Jó pár fegyver, felszerelés és tárgy visszaköszönt szerepjátékból, aminek nagyon örültem, megmondom őszintén. Néha felbukkant pár ismerős név is mint Mr. Johnson (a jól ismert öltönykék) és társaik.

 Nem tudom, ki hogy van vele, de a karakterek profilképeit meg mintha a Baldur’s Gate grafikusai készítették volna. Bár különösebb problémám nincs vele. Ez a 2D design pedig határozottan bejött, jól eltalálták. De én eltudnám EZT a játékot képzelni rendes 3D-ben is.

 Az irányítás piszok egyszerű, akárcsak Diablóban vagy hasonszőrű társainál click-and go (mindent az egérrel, menni, lőni.). Bár wasd-dal lehet mozgatni a képet. Valamint C vagy ESC billentyű lenyomásával a stand-by ikonnal elérhető menüt kapjuk.

Eddig tetszett is a mutatvány... Rendesen bejött, a Főszerkesztő meg tudja mondani milyen gyakran válaszoltam neki társalgásunk közben.

 - Ahhoz képest, hogy delux változathoz még soundtrack-ot is adnak a játékban a zenei hatás elég gyatrára sikeredett, végig ugyanaz a zene megy a játék alatt, kivéve amikor harc van, olyankor pörgősebb. Többször hallgattam közben valami mást winampból.

- A szereplők között nincs élőszóbeli kommunikáció (sőt én semmilyen beszédet nem hallottam játék közben), csak egy csomó text... mintha csak a Revenge On School-lal játszottam volna annyi különbséggel, hogy itt nem csak a képkocka változik...

- Normálisan menteni nem lehet (Autosave, checkpoint save), ha netalán valami baleset ér az egész „jelenetet” lehet újra kezdeni... Így elég unalmas. A fejlesztők raktak bele ugyan egy „rewind” funkciót, hogy egy korábbi AUTOSAVE-et tölts vissza. Sok értelme nem volt... Akárcsak a COPY funkciónak. Valakinek biztos jól jön.

- 2 az-az kettő nappal a játék megjelenése után kiadták az 1.01 patch-et... Addig mondhatni elégedett voltam. Azóta mindig ugyanúgy fagy le a játék. Harc közben... (csak a harc, minden más működik...) Hát tudjátok kinek van humora századszor is elkezdeni ugyanazt a jelentet.

 Ebből már tudhatjátok, hogy nem értem a végére...

 Ezeket az „apróságokat” leszámítva tetszett a játék nagy örömmel tudom ajánlani régi árnyvadász társaimnak és az újaknak is. Lehet elkezdem újra, egy másik kaszttal... Meg egy másik patch-el...

„Sose kezdj sárkánnyal” és „ne bízz az elfekben” csak úgy zárásnak.