[Teszt] Hangkártya csúcsminőségben: Asus Xonar Essence STX
[vc_row][vc_column][vc_column_text]
Ezúttal is valami olyan eszköz tesztjébe vágtunk bele, ami eddig korábban nem volt nálunk, ez pedig nem más mint egy dedikált hangkártya az Asus kínálatából. Személy szerint az ASUS Xonar Essence STX felső-kategóriás hangkártya járt nálunk. Az Asus-ról érdemes tudni, hogy nemcsak a számítógépes hardverek egyik vezető vállalata, hanem igen komoly Hi-Fi termékeket is gyárt. Ilyen például az Essence széria is, amely kifejezetten a zeneimádókat célozza meg. Ez Essence sorozatnak a legkisebb tagja a Xonar STX illetve ST hangkártya, ami egyrészt érthető, hiszen a többi már nem csak hangkártyaként, hanem külön USB DAC-ként, előerősítőként, illetve fejhallgató-erősítóként is szolgál.
A Xonar Essemce sorozatba tartozó erősítőknek természetesen vannak közös vonásaik is, ilyen például az, hogy az összes Essence termék képes akár 600 ohm-os impedanciájú fejhallgatókat is kezelni, mindegyik rendelkezik natív ASIO eszközillesztővel (tökéletes FL Studio-hoz ha nem szeretnénk hangszerünk és gépünk között késleltetést hallani), illetve mindegyik erősítőben helyet kapott legalább két műveleti erősítő/OP AMP. Hardveres tekintetben a tesztalanyunk leginkább az Essence STU-hoz hasonlítható, amely egy notebookokhoz készült fejhallgató erősítő, illetve USB DAC. A hasonlóság pedig abból adódik, hogy az STU az STX/ST-nek a módosított változata, így hangzás tekintetében ugyan azt a minőséget kaphatjuk vele laptopunkon, mint PC-nken az STX-el.
[caption id="attachment_45520" align="aligncenter" width="610"]
Ha már teszteljük, használjuk is ki[/caption]
Asus Xonar Essence STX
A Xonar STX és ST hangkártyák, az átlagos dedikált hangkártyákkal ellentétben egy sajátos dizájnnal rendelkeznek, köszönhetik ezt fekete borítású vázuknak, ami nem csak a bővítőkártya kinézetén javít, hanem a fontosabb alkatrészeknek is védelmet nyújt a nem hozzáértők elől, ugyanis ezek alatt kaptak helyet a műveleti erősítők, vagy OP AMP-k. Ki hogy szereti őket nevezni... A műveleti erősítők kedvünk szerint cserélhetőek is. A kártyán beépített fejhallgató-erősítő is kapott helyet, ami a gyártó állítása szerint mindössze 0,001%-ban torzít a hangminőségben. A kártya ezentúl az iparágban vezető 124 decibeles jel-zaj aránnyal rendelkezik a tökéletes hangminőség érdekében. Külön extra az is, hogy Nichicon Fine Gold kondenzátorok kaptak helyet a kártyán a kiváló és dinamikus teljesítmény érdekében. A kártyán található összes kimenet és bemenet aranyozott borítást is kapott, ami szintén javít picit a minőségen hála a jó jelvezető képességnek. És ha már a kimeneteknél tartunk vizsgáljuk is meg, meg kell említenem hogy 2 RCA kimenet, egy 6,3 mm-es analóg kimenet, illetve egy S/PDIF koaxiális kimenet kapott helyet, míg bemenetek szempontjából egy 6,3 mm-es analóg bemenet kapott helyet a kártyán. Megemlíteném azt is, hogy az előlapi audiopanelt is csatlakoztatni tudjuk a hangkártyához, bár ezt személy szerint nem sikerült megvalósítanom. Érdemes kiemelnem, hogy mivel ez egy dedikált hangkártya, külön tápellátásra lesz szüksége a működéshez, bár ez szerintem érthető dolog. Chipset tekintetébe az Asus egy saját fejlesztésű chipet rakott az eszközre, amely az ASUS AV100 High-Definition Sound Processor névre hallgat, ami maximum 192KHz-t tud teljesíteni 24 biten.
A kártya doboza is igényesre sikeredett. Külseje ugyan csak fekete, de az arany színű feliratok, illetve az Essence oroszlánszerű figurája bizalomgerjesztően hat a vásárlók számára. Ami megrémítheti őket az a termék ára lehet csak... Ha a doboz tetejét felhajtjuk, a legfontosabb tulajdonságokat láthatjuk leírva, alatta pedig pontosan középen a hangkártyát láthatjuk. A doboz mérete kicsit nagyra sikeredett, ugyanis nem csak egy, hanem még két hangkártya is kényelmesen elférne benne. A doboz irreálisan nagy méretének esztétikai okát nem tudom, de biztos nyomós indok lehetett, ha ilyen nagy dobozba kellett rakni a kártyát. A kártyán kívül az Asus egy Driver telepítő DVD-t, egy gyors kezdési útmutatót, két posztert, egy RCA-Analóg (jack) átalakítót, egy S/PDIF adaptert illetve egy kis füzetet kapunk, amibe a gyártó a teszteredményeket írta le a számunkra, hogy bizonyítsa, nem csak marketingfogás az, amit az előző bekezdésben leírtam. Legalábbis nem teljes mértékben... Elméletileg egy 3,5-ből 6,3 mm-es jack átalakítót is mellékelnek a kártyához, de ezt én sajnos nem találtam meg a kártya dobozában. A kártya beszerelése igen egyszerű, és nagyjából minden alaplappal kompatibilis, már ha találunk a lapon PCIe x1-et, ami korunk alaplapjai mindegyikég megtalálható. Már csak a tápellátásról kell ezek után gondoskodni, amit egy sima egyszerű 4 pines tápcsatlakozóval meg is tudunk oldani.
A szoftver számomra picit megosztóra sikeredett. Alapvetően a szoftver nagy tudással rendelkezik, de a kezelőfelülete nem sikerült a legjobbra. A szoftverek leginkább akkor fejtik ki legjobb hatásukat, amikor a kezelőfelület is barátságos, ráadásul rengeteg testreszabási lehetősséggel is rendelkezik, mint például a Roccat egerek driverei. A Xonar STX driverében az utóbbi megvan, de a barátságos kezelőfelület valahogy a háttérbe szorult a fejlesztés során. A tudása több téren is megnyilvánul. Ilyen például hogy több csatorna között is tudunk váltani, attól függően hogy milyen rendszerrel rendelkezünk, 2CH - sztereó, 6CH - 5.1, 8CH - 7.1. A szoftveren belül a frekvencián is tudunk állítani, és ha már egy felső-kategóriás eszközről beszélünk, érdemes ezt felvenni a maximumra. És ha már a frekvenciánál tartunk, a kártya frekvenciatartománya 10 Hz és 90 KHz közé esik 16bit/44.1KHz-s bemenettel, ami bőven a halláshatár fölött van. Lehet panaszra okunk? A szoftveren belül a kimenetek közül is tudunk válogatni, de olyat, hogy egyszerre 2 kimenet szólaljon meg, sajnos nem tudunk csinálni. Az SPDIF beállításai alatt egy térhatási beállítás is helyet kapott, melynek segítségével virtuális térhatást is el tudunk érni a fejhallgatón, vagy éppen hangrendszerünkön. Ezeken kívül pedig külön gyors-gombok segítségével tudjuk a hangszíneket változtatni mondjuk Hi-Fi módba, mozi módba, játék vagy zenehallgatási módba is.
A szoftver egyébként több fülre e lett osztva: Main, Mixer, Effect, Karaoke, FlexBass, VocalFX. Haladjunk sorrendbe. A Main fülön a fentebb leírt dolgokat találjuk, a Mixer fülön a fejhallgatónk két hangszórójának hangját, illetve a bemeneti eszközök hangerejét tudjuk állítani. Az Effect a más megszokott Equalizer-nek ad helyet, illetve az előre beállított környezeti beállítások között válogathatunk. A Karaoke értelemszerűen letiltja az énekhangot, hogy mi vehessük át az énekes szerepét. Használata csak saját felelősségre ajánlott. A FlexBass a mély hangok beállításába enged egy pici belenyúlást. Ennek segítségével meghatározhatjuk azt, hogy mi legyen a mély hangok kezdő Hertz értéke. Ha beállítottuk az értéket, az alatta lévő, alacsonyabb Hertzű hangok nem fognak megszólalni. A VocalFX pedig a gamereknek lehet jó, hiszen a mikrofonjuk beállításait tudják itt állítgatni.
A gyakorlatban nagyon meglepett az a minőségbeli különbség amit a régi, alaplapra integrált Realtek ALC 982-őm és az Asus Xonar Essence STX között hallottam. Nem csak hangosabbá varázsolta az éppen akkor tesztelt Audio Technica T500-at, hanem tisztábban is szólalt meg a fejhallgató, ráadásul még egy kis dinamikát is vitt bele a fejhallgató basszus hangjaiba. A rengeteg gyors-gomb pedig észrevehetően változtat a hangzás minőségén is. Bár a zene mód picit furcsa volt számomra, ugyanis olyankor automatikusan bekapcsol a virtuális térhatás, ami elég érdekes hangzást biztosít miközben a 2 csatornás hangokat próbálja szétosztani a fejhallgató. Ilyen szempontból inkább egy Razer Tiamat 7.1, mint a virtuális surround hangzás. A zenehallgatás valami fantasztikus élmény egy ilyen hangkártyával, főleg akkor, ha megvan hozzá a megfelelő fajhallgató is. Kíváncsiságból kipróbáltam a gitáromat a hangkártyára kötve is. Meglepődtem, hogy mennyivel kisebb a késleltetés (nincs) mint a Rocksmith Usb gitárkábelén. Külön furcsa volt, hogy a gitárra extra hangerőt is adott, aminek következtében nem csak a húrokat, de a saját beszédhangomat is visszahallottam. Megjegyezném, hogy tisztábban, mint a mikrofonommal, bár ez nem igazán a hangkártya érdeme... Személy szerint én oda vagyok a THX TruStudio szoftverért, és az egyéb Creative hangkártyákért és szoftverekért, de az Asus Xonar Essence STX felülmúlta azokat jócskán. Hiába, hogy nincs külön basszus hangszóróra helyezhető erősítés, sokkal szebben és dinamikusabban szólaltatta meg a fejhallgatót, mint bármilyen más hangkártya, vagy éppenséggel a nappaliban lévő rádióerősítőnél is szebben szólt. Pedig nem alsó kategóriás készülék az sem, ráadásként ugyan úgy kapott helyet benne fejhallgató erősítő is.
Összegzés
Az Asus Xonar Essence STX méltán viselhetné a legjobb PC-s fejhallgató erősítő hangkártya nevét, a kiváló felépítőanyagainak, és tökéletes hangminőségének köszönhetően. A kártya alsó- illetve felső-kategóriás fejhallgatókkal is könnyűszerrel elbánik, ráadásul ezekből képes kihozni a maximumot is. Cserélhető műveleti erősítőinek köszönhetően pedig a hangzását is személyre szabhatjuk kedvünk szerint. De sajnos mint mindennek, ennek is van hátránya is. Az egyik a termék magas ára. Azért egy hangkártyáért 50 000 Forintot nem sokan képesek kiadni, de aki megteheti, ráadásul zeneimádó annak tökéletes választás lehet a Xonar Essence STX. Kiváló hangminőségének köszönhetően ajánlott díj nélkül nem is búcsúzhat tőlünk.
A tesztkártyát ezúton is köszönjük az Asus hazai képviseletének!
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width="1/1"][vc_gallery type="image_grid" interval="10" images="45520,45521,45522,45486,45524,45525,45526,45527,45528,45529,45530,45531,45532,45533" onclick="link_image" custom_links_target="_self" title="Asus Xonar Essence STX"][/vc_column][/vc_row]
