Alicia Vikander (Anna Karenina, Ex Machina, Az U.N.C.L.E. embere), vagyis az újdonsült Lara Croft legközelebb jövő tavasszal fosztogatja újra a sírokat, s teszi ezt jó eséllyel minden filmkedvelő pénztárcájával is, akik vevők a hősnő legújabb kalandjára. A svédek Oscar-díjas üdvöskéje első (...sőt, sokadik) ránézésre is remek választásnak tűnik, hiszen amellett, hogy egy kivételesen tehetséges színésznőről beszélünk, meglehetősen csinos is.

Ilyen tekintetben a nagy előd sem vall szégyent. A dús ajkú, dús keblű, 2001-ben fénykorát élő Angelina Jolie-t kézenfekvő ötlet volt a legtesthezállóbb ruhákba bújtatni. Sőt, így lett csak igazán kerek a történet - ha értitek, mire gondolok! A combjaihoz erősített két emberméretű mordály, s a hajfonat pedig anno a koktélcseresznyét jelentették a tejszínhab tetején. Angelina Jolie Lara Croft-ja nagyon is dögös volt a maga idejében, és mindent számba véve Jolie korrektül helyt is állt a szerepben. Ennek az egyik legékesebb bizonyítéka, hogy a 2001-es Tomb Raider volt az első olyan játékadaptáció, mely nem bukott meg a pénztáraknál. Ezzel pedig a film gyakorlatilag történelmet irt.

A moziváltozat alapjául szolgáló videójáték-franchise több, mint húsz éves múltra tekint vissza. Az első rész 96-ban jelent meg a boltokban, a londoni Eidos videójáték-cég jóvoltából, s akkoriban a legsikeresebb játéknak számított a piacon. 2013-ban újraindították a sorozatot hasonlóan nagy sikerrel, ami számokban kifejezve több, mint ötmillió eladott példányt jelent. Ennek hála két év elteltével a játék Rise of the Tomb Raider címen folytatást kapott, és egyelőre határozottan úgy tűnik, hogy a Warner Bros. Pictures égisze alatt formálódó reboot is ezekre az epizódokra alapoz. Az alant megtekinthető friss forgatási fotó pedig szintén magáért beszél.

A kép egészen hűen idézi a játék hangulatát. Lara Croft megjelenésére pedig ez hatványozottan igaz. A rendezői székben helyet foglaló Roar Uthaug látszólag tehát ügyel a részletekre. Már csak az a kérdés, hogy Geneva Robertson-Dworet is megtette -e ugyanezt a szívességet. A forgatókönyv megírását ugyanis rábízták. Azért fontos ezt megjegyezni, mert a legtöbb film, legyen az játék vagy képregényadaptáció, (de akár egy minden hasonló alapot mellőző film) általában a gyenge forgató könyv miatt vérzik el. Kiváló példa erre az Assassin’s Creed, mely impozáns szereplő gárda ide, eszelősen látványosra sikerült trailer-ek oda, bőven felejthető alkotás lett; de ide sorolható a WarCraft és a 47-es ügynök is. Filmes berkekben már-már egy a játékadaptációkat rendre sújtó átokról is beszélnek, és tulajdonképpen nem is járnak messze a valóságtól, mert hiába jön ki éves szinten több is ezekből a filmekből, a végeredmény szinte mindig csalódást keltő. A Tomb Raider-re viszont tekintsünk egy új lehetőségként, és bízzunk benne, hogy egy tisztességes feldolgozással lepnek meg bennünket a filmkészítők, javítva ezzel a nem túl kecsegtető statisztikákon.