Közeledünk az Aranyélet fináléjához, ennek megfelelően pedig egyre inkább beindulnak az események. Bár most sem kaptunk egy elejétől végéig adrenalintengerben úszkáló epizódot, az utolsó négy-öt perc garantáltan kárpótol minket, mert ilyet magyar sorozatban még garantáltan nem láttatok.

A mostani rész középpontjában Márk és Komáromi nyomozó állt. Komáromi rájött, hogy Márk részese volt a Gyuka ellen elkövetett gyilkosságnak és sikeresen elérte, hogy beismerő vallomást tegyen a fiú. Komáromi karaktere egy teljesen sablon „jó zsaru” karakter, aki minden áron ragaszkodik az igazsághoz, de legalábbis egy bizonyos ügyhöz, ami nagyon közel áll hozzá. Nem ijed meg a nagyobb halaktól és akár még felettesei parancsát is megtagadja ha az események megkívánják. Ja, és természetesen önfejű, de ez a jelző melyik hozzá hasonló nyomozóra nem igaz?

Mészáros Béla viszont kifogástalanul játssza a karaktert, aki ennek köszönhetően talán még szimpatikusnak is mondható. Lengyel Tamáson és Thuróczy Szabolcson kívül igazából mindenki kifogástalanul játszik ebben a sorozatban véleményem szerint, és ez ebben a részben sem volt másként.

Janka és Kálmán kapcsolata is előrehaladt és velük kapcsolatban nem tudom mit érezzek, mert szerintem hihetetlen jól összeillenek és mintha Janka is többet érezne szimpla vonzódásnál. Kíváncsi vagyok hova fog kifutni a kapcsolatuk, de nem hiszem hogy az évadzáróban úgy döntene Miklósiné hogy megbocsát, és visszatér férjéhez.

Mira és Oszi kalandozásai is folytatódtak, a két fiatal lány elindult londoni munkát keresni, de végül egészen más lett a történet vége. Erről csak annyit mondanék, hogy megint egy erős utalást tett a sorozat hogy milyen döntéseket is kell meghoznia azoknak a szegény embereknek, akiknek vízen kívül szinte nem is jut más italra és az életszínvonaluk nincs is olyan sokkal az átlag alatt. A sorozat egyik legnagyobb erőssége a rendszerkritika, amit sajnos csak nagyon ritkán láthatunk televízión, pedig ez a dolog szinte mindig aktuális.

Az első 45 perc tipikus Aranyélet feelingű volt, érdekes, (de továbbra sem hibátlan) párbeszédek, építkező karakterek, jó tempó, de az utolsó öt percben már robbant a bomba.

Az epizód elején Attila rendezte az ügyeit Hollóssal, de amikor tudomására jutott, hogy mikre kényszerítette Márkot, úgy dönt segít Komáromi nyomozónak elkapni Hollóst egy sikátorban. A végső jelenetben (amit egy snittben vettek fel!!!!!!) a következők történnek:

Hollóst elkapják, beteszik a kocsiba Márk mellé, Attila rájön hogy átverte a nyomozó, kiakarja szabadítani fiát a kocsiból, kitöri az ablakot, a nyomozó kiszáll, Hollós kihasználja a helyzetet, a nyitott kocsiajtóval lerúgja a nyomozót, az erre vállon lövi, Márk kiakad, nekimegy a nyomozónak, Ő ellöki, Attila erre leüti a nyomozót, majd miután az előveszi telefonját segítségért, Hollós biztatására Attila lelövi a rendőrt.

Ez mind zseniálisan volt megcsinálva, talán a legjobban megrendezett jelenet volt a sorozat történetében, és minden idők egyik legemlékezetesebb néhány perce a magyar filmtörténelemben. Én mondjuk itt-ott érdekesnek találtam egy-két megoldást, de ez nem von le sokat az értékéből.

Izgalmas finálénak nézünk elébe.