cooler-master-sk650-mechanikus-billentyuzet-teszt

Cooler Master SK650 mechanikus billentyűzet teszt

2019. április 18. Ficsor Tamás Perifériák

A gyártótól már megszokhattuk, hogy mindig előrukkol valami újjal, ami könnyen lehet, hogy a vágyaink eszköze lehet. A billentyűzeteinél mindig a vissza fogott, káva mentes dizájn volt a jellemező, ami talán az SK szériánál ért be teljesen. Na de mégis mennyivel jobb ez a kialakítás?

Csomagolás:


Új termékcsaládhoz új kinézetű doboz illik, ugyanis az eddigi sötét színű csomagolást felváltotta egy fehér színű. Természetesen a doboz minden oldalán látunk magáról a perifériáról vagy annak valamely részéről  képeket és olvashatjuk ezekről az információkat. A fehér díszborírás alatt van egy fekete doboz, amiben a periféria mellett még találunk egy puha tatyót, használati utasítást, sapka lehúzót és egy 1,8 m hosszú fonott külsejű USB Type C kábelt.

Külső, belső:

A sárga rész egy levehető matrica! Nem a dizájn része.

Gyanítom, hogy az SK mozaikszó a Sleek Keyboard-ból ered, mivel, aki először rá néz ezt tudja róla mondani: "hát ez jó lapos". Utána eszünkbe jutnak a laptop és más Chiclet típusú billentyűzetek, mivel ezen is négyzet alakúak és lalaposak a sapkák. Az SK család egyenlőre két tagú. Megtalálható a teljes kiosztású SK650, mellette van a TKL verziójú SK630. Ez után jön majd egy még kisebb is, amiben már Bluetooth is lesz.


A klaviatúra 43 x 12,5 x 2,5 cm a nagysággal rendelkezik és teljesen káva mentes. A ház mindössze kb. fél centire nyúlik ki a szélső sapkák szélétől. A teszt termék UK kiosztású, vagyis nagy Enterrel és rövid bal Shoft-el rendelkezik. Aki feljből tudja mi hol van az tökéletesen tudja használni. Dedikált média és makró gombok nincsenek.

A billentyűzet alapja egy műanyag ház, ami a megszokottól laposabb. Ezt a felső, szál csiszolt alumínium elem tart mereven. Az alumínium fedlap külső éleit tükörsimára políroztak, amire egy sárga matricát húztak. Ez levehető szóval senkit se tévesszen meg, nem a dizájn része. A billentyűzet hátuljának a közepén találunk egy USB Type C portot, ahova az 1,8 m hosszú fonott külsejű kábelt kell dugnunk, amivel 1 ms-os válaszidőt kapunk.



Az SK650 talpa nagyon egyszerű lett ugyanis ott csak a gyártó logóját és négy gumitalpat találunk. A tervezésnél úgy gondolták, hogy nem lesz szükség a kihajtható lábakra, így azokat kihagyták. Ennek a hiányát akarták úgy kompenzálni, hogy a házat megszokottól nagyobb mértékben döntötték meg. Valószínűleg ez többeknek nem lesz elég.

Érzésem szerint az SK650 ABS sapkákkal van szerelve, amik majdnem fele olyan magasak, mint az átlag billentyűzet sapkái. Ezek alatt helyezkednek el a Cherry új fajta kapcsolói az MX Low Profile RGB. Ezek érdekessége az, hogy a teljes útjuk mindössze 3,2 mm, míg az érzékelési pont 1,2 mm-nél van. A lenyomásukhoz 45 grammos erőt kell kifejteni. Ezek az értékek az MX Speed-el majdnem egyenértékűek. Mindössze a teljes út hosszában 0,2 mm-el győz az MX Low Profile.


A kapcsolók típusából, meg úgy a mai divatból következtetni lehet, hogy a klaviatúra RGB háttérvilágítással is rendelkezik. Viszont az egészet tovább gondolták, ugyanis nem csak a kapcsolók, hanem az SK650 körül végig vezetett vékony csík is világít a beállított effekttel szinkronban. Hasonló megoldást először az MK750-nél láthattunk, de ott csak elől és két oldalt voltak csíkok. A gyártó ezt tovább gondolta és elegánsabbá tette, ami nagyon jól passzol ehhez és feldobja a terméket.

Az F1-től az F12-ig, a nyílbillentyűk és az a felett lévőkön is találunk másdlagos gombokat, amiket az FN funkció gombbal tudunk elérni. Így tudunk változtatni a háttérvilágításon, a profilon, a makrók módján, új makrót tudunk létre hozni, valamint a média gombokat is ezzel érjük el, amiknél a némítás nem kapott helyet. Összesen négy profilt tudunk lérehozni, amiknek a beállításai a fedélzeti 512 KB-os memóriában tárolódnak. Ezek megfelelő előhívásáért egy 32bites ARM Cortex M3 mikrokontroller felel.

Szoftver:

A testre szabáshoz nagy segítséget nyújt a Cooler Master Portal szoftver, ami a gyártó oldalán tölthető le. A program kezelő felülete letisztult és jól kinéző, nagyon könnyű benne navigálni. A beállítás négy kategóriába lett sorolva.

Ezek közül az elsőnél a háttér világítást lehet meghatározni, ahol több mint 20 effekt áll a rendelkezésünkre. Van itt a szokásos statikus, lélegző, színváltó és szivárvány mellett vannak olyan különlegességek, mint a spektrum szivárvány, eső, hó, kereszt, ütés, tűzgolyó, hullám. A multi layer-es mód volt számomra  a legérdekesebb, ahol 4 szinten tudjuk meghatározni, hogy konkrétan, melyik kapcsoló milyen effektet játszon. A makrók létrehozása nem maradhatott ki. A tajvaniak mindig nagy hangsúlyt fektettek erre, nem egy másodlagos gombot direkt ennek szántak.

 A Key Map fül értelme kimerül annyiban, hogy le tudunk tiltani gombokat, vagy át fel tudjuk cserélni azok funkcióit. Így például a Win gombot akár az F5-re átrakhatjuk. A profil fül alatt természetesen a rendelkezésre álló négy közül tudunk választani, testre szabni, exportálni vagy a gyári állapotba állítani.

Tapasztalat, vélemény:

Így a teszt végére a termékkel kapcsolatban több kérdés is felmerült bennem. Az első és legfontosabb az, hogy miért ilyen drága? A legjobb esetben is 40 ezer forintért lehet megvásárolni, amiért kapunk egy olyan billentyűzetet, amin nincs ki hajható láb, se némító gomb. Legalább egy csuklótámaszt még mellékelhettek volna. Megértem, hogy új fejlesztés és, hogy a piacon kevés ilyen fajta megoldás van, de akkor is. Apróságnak tűnhetnek ezek a dolgok, de nagyban megváltoztatják a felhasználást.


Szerencsére használat közben nem ezeken járt az agyam. A billentyűzet elsőre nem tűnt mechanikus érzetűnek, a gépelés pedig szörnyű volt, ugyanis jóval nagyobbak a rajta lévő sapkák, valamint közelebb is vannak egymáshoz. Idő kell, míg megszokja az ember, de utána úgy megy a írás, mint az álom. Gyorsan, pontosan és nagyon halkan. A csodaszép háttér világításhoz közepes fényerő társul. Az effektek nagyon szépen mutattak, nem tapasztaltam megakadást. A fényerő változtatásához, nem egy, hanem három gomb áll rendelkezésünkre ugyanis külön külön lehet az R, a G és a B értékeket változtatni. Viszont ha nem akarjuk, hogy az alapértelmezett effekt nagyban torzuljon és halványuljon, akkor csak a B értéket, vagyis az F4-et kell nyomogatnunk. Az Fn gombbal minden világítási módot elérünk és azokat testre is tudjuk szabni. Ugyan ez a helyzet áll fent a makrózás terén is, így a szoftvert nem kötelező feltelepíteni.



Arra számítottam, hogy a kihajtható hátsó lábak nélkül nem lesz elég a magasság, de tévedtem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a fentebb leírt panaszaimat nagy részben elfeledteti a kényelmes használat és megnyerő dizájn, de az a keserű utóíz mindig meg marad. Remélem a következő kiadást jobban átgondolják. Biztos, hogy lesz valamilyen piaca, hisz mint mondtam nagyon jó a használata, de van benne egyfajta lutri érzés. Például az elég hülyén nézne ki hogy egy 40 ezres billentyűzet aljára egy könyvet kell rakni, hogy kényelmes legyen. Minden esetre, akiket nem vág hátba ez a pár hiányosság annak nagyon jó vétel a Cooler Master SK650.

Írta: Ficsor Tamás