Nem tartozok az anime fanatikusok közé. Nem utálom őket, de eléggé távol áll tőlem a műfaj. Néha viszont teszek pár kivételt és adok esélyt olyan alkotásoknak amik képesek felkelteni az érdeklődésemet. Ilyen volt néhány éve a Death Note, és ilyen volt néhány hete a One Punch Man is.

Animék terén analfabéta vagyok, két kezemen meg tudom számolni, hogy hányat láttam életemben. A kedvencem a Death Note volt, amit mai napig a krimik etalonjának tartok, és a kedvenc sorozataim között is igen előkelő helyen szerepel. A One Punch Man-hez nem lehet hasonlítani, mert teljesen más kategória, annyit viszont elmondhatok, hogy minőség terén nincs nagy különbség a két anime között.

A One Punch Man ugyanis egy igazi mestermű, ha néznék animéket valószínűleg azt mondanám, hogy az évtized egyik legjobbja, de így csak feltételezem (mondjuk sokan vannak rajtam kívül ezen a véleményen). Vágjunk is bele a történetbe, ami annyira egyszerű, hogy az már fáj.

A sorozat főszereplője Saitama, egy elképzelhetetlenül erős hobbihős. Képzelj el egy olyan lényt, akinek a hatalmára nincsenek szavak, olyan erős, hogy nem tudnál olyasvalakit mondani, aki letudná győzni. Most pedig képzeld el, hogy ez a lény 1000-szer erősebb lesz, mint amilyennek először gondoltad. Nos, Saitama az az ember, aki a te általad kitalált karaktert egy ütéssel földre küld.

Talán sikerült kellően érzékeltetnem főszereplőnk erejét, ami olyan hatalmas, hogy amikor azt hiszed, hogy ennél már nem lehet nagyobb, a következő pillanatban kiderül, hogy még csak meg sem erőltette magát. Saitama képében megszületett minden idők legerősebb Anime karaktere.

Ez a karakter pedig szerencsére a jó oldalon áll, és hősként éli az életét, embereket ment és szörnyeket öl. Amióta viszont elérte maximális erejét, ellenfelei egy ütés után kimúlnak, és Saitama számára unalmas lett a hősök élete. A harc a gonosz ellen számára már csak hobbivá vált, lelkét pedig egyre üresebbnek érzi, lassan mát semmilyen örömöt nem lel az életében.

Ekkor ismerkedik meg Genos-sal egy igen erős cyborg-gal, akinek miután megmenti az életét, tanítványául fogadja. Az első évadban kettejük kalandjait kísérhetjük végig.

Az alaptörténet egyszerű, de egyben egyedi is, ehhez hasonlót még valóban nem láthattunk. Viszont felmerülhet az emberben a kérdés, hogyha ilyen erős a főszereplőnk, akkor mégis hogyan tudnánk aggódni érte a cselekmény folyamán? Nos, most fog jönni az, hogy ömlengeni kezdek és beszélek arról, hogy miért is olyan zseniális a sorozat.

A One Punch Man-nek sok erénye van, ezek egyike a parodisztikus jellege. A sorozat rengeteg anime stílusjegyet parodizál, legyen szó az animékben látható szörnyek nevetséges kinézetéről, a karakterek/helyszínek hülye hangzású neveiről, a harcjelenetek eltúlzásáról, vagy az unalmas, személyiség nélküli főgonoszokról. Nem láttam sok animét, de ezek valahogy mindig jelen voltak bennük egy bizonyos mértékben. A One Punch Man mindezekből viccet csinál, és ez baromi jól áll neki.

A karakterek szintén zseniálisak és mind elképesztően szerethetőek. Saitama és Genos nagyon mély jellemmel rendelkeznek és olyan jól működik a kettejük közt lévő kémia, hogy olyat csak nagyon rég láttam rajzfilmben. Mellékszereplők tömkelege is megfordul a történet során, és felőlük is hasonló véleménnyel vagyok. Egyszerűen nincs olyan karakter aki kilógna a sorból. A két személyes kedvencem az egyik leggyengébb biciklista hős Mumen Rider, valamint a nála sokkal erősebb Modern Ninja nevű bérgyilkos, aki már sokkal erősebb, de korántsem annyira erős mint amilyennek gondolja magát. Ugye milyen jó neveik vannak?

Bár nem láttam sok új animét, a sorozat látványvilágát is kiemelném ami tényleg lenyűgöző. Szinekkel teli, látványos és részletes is egyben, abszolút minőségi érzetű. A harcjelenetek elképesztően látványosak és profi módon lettek megvalósítva egytől-egyig. A One Punch Man első évada nem más mint egy szemrágógumi.

Az anime legnagyobb pozitívumát a végére hagytam, ami nem történet fordulatossága, vagy maga a cselekmény megvalósítása lesz, mert az nem lép túl (de igazából nem is akar túllépni) a középszerűségen. A One Punch Man legnagyobb ereje a dialógusokban rejlik.

A sorozat karakterei elképesztően jól megírt szövegeket kaptak, és az ember sokszor garantáltan nem fog levegőt kapni a nevetéstől. Az anime ugyanis végig a humorra fókuszál, én már az elejétől kezdve egy vígjáték-ként tekintettem a sorozatra, abban ugyanis közel tökéletes. Valójában már ettől az egy dologtól kiváló animének nevezhetnénk a One Punch Man-t, de még erre jönnek a korábban említett dolgok, mint a kiváló karakterek, a rengeteg apró utalás, a látványos akció és a történet egyedisége.

Negatívumként nem tudnék sok mindent felhozni. Ha az ember nem ül le hatalmas elvárásokkal, nem vár szívszorító drámát és nagy jellemfejlődéseket, akkor valószínűleg nem csalódik.

A One Punch Man-t még azoknak is ajánlom akik nem sokat animét láttak életükben, mert én is közéjük tartozok, mégis nagyon élveztem amit láttam. Egy igazán minőségi alkotás, ami egy dolgot akar a nézővel tenni: Szórakoztatni.

És ez maximálisan sikerül is neki.