Az előző heti dupla rész után azt vártam, hogy végre két részben lefektették az alaphelyzetet, megtudtuk a fontosabb információkat a karakterekről, végre elindul valamerre a sorozat. Hát, nem. A harmadik részt leginkább egy helyben való toporgásnak nevezném, és abból sem a legjobbnak.

Az első két részhez hasonlóan ez a rész is kiemelt a közepéből egy jelenetet, ami egyrészt túl sokat árult el, másrészt túl nagy jelentősége nem is volt, vagy csak földi halandók számára értelmezhető nehezen, nem tudom, mindegy.

Ahogy haladunk előre a részben, az ember kezdi azt érezni, hogy ugyanazt kerülgetjük, semmivel sem tudunk többet, helyenként még a motivációt sem értjük, amin talán némileg segíthetne a karakterek múltjának megismerése.

A párbeszédek, szituációk helyenként már-már fájdalmasan unalmasak ("-És ezt miért nem mondtad előbb? -Azt hittem magadtól is rájössz."), erősen beállított szagúak, furcsák (neki megy autóval egy fának, de pár órával később már semmi baja, vagy éppen szívrohamot kap, de másnap már kinn van a kórházból - oké, persze nem lehet a sztori szempontjából mindig minden reális, hiszen a filmek és sorozatok világában pont az a lényeg, hogy minél jobban lekössék a nézőt, de ha a néző fenn akad egy ilyen realitás problémán, akkor ott már gondok vannak azzal, hogy tényleg leköti-e az adott film, sorozat), bizonyos pillanatokban meg teljesen értelmetlenek (Jocit alig lehet rávenni a fotózásra, először összeszólalkoznak Bálinttal, majd pedig a végén még majdnem is büszke magára).

Az értékrendek helyenként ijesztőek. A legrosszabb azonban az, hogy a valóságban előfordulhat, sőt nagy valószínűséggel gyakrabban, mint gondolnánk (mi a francnak egy új sisak, ha ott a régi, aminek semmi baja - de akár napjaink példáját is felhozhatnám, hogy kijön a legújabb iPhone és ezrek, főleg fiatalok akarják lecseréltetni szüleikkel, cserélik le "elavult" féléves, korábbi szériás, "már nem olyan menő" telefonjaikat). Balsai Móni karaktere viszont itt is hozza a pálmát, ugyanis se értékrendbeli, se gondolkodásmódbeli motivációját nem lehet követni, megérteni, kivéve talán a könnyen szerzett pénzt. Ha ezekkel a karakterekkel, azok értékrendjével arra akarnak rávilágítani, hogy mennyire elanyagiasodott a világ, mennyire az számít, hogy mindenkinek minél több pénze legyen, mindenkinek minél újabb, minél "menőbb" göncei, rossz úton járnak.

A színészi teljesítmény, ahogy az előző részekben is, valamivel az átlag felett van, viszont Stohl András továbbra is borzasztóan játssza a szerepét. Fájdalmas műmosolyai, grimaszai inkább megijesztenek, mintsem a kellő hatást érjék el. A részben - a korábbi két részben is már mellékszereplő - Tóth Andi mellé csatlakozott Szabó Zsófi és Kulka János. Egyiküknek sem volt komolyabb szerepe, de Kulka János akár még előkerülhet a jövőben, hiszen mégis csak Zsófi apját játssza, azonban a bútorbolti eladót játszó Szabó Zsófinak nem lesz komolyabb szerepe hosszú távon, egyetlen emlékezetes momentum amit kötni lehet hozzá, a Scherer Péter által játszott Dávid legdrágább (650 ezer forint) flörtje, és közös "ágyjelenetük".

Szereted a sorozatokat? Szeretnéd kifejteni a véleményed róluk? Jelentkezz szerkesztőnek az alábbi címen: hr@rendszerigeny.hu!